A szent negyvennap péntekein különleges „keresztútra” hívnak minket: ferences testvérek, nővérek és világi hívek osztják meg személyes tapasztalatukat arról, mit jelent számukra a kereszt: mikor volt teher, amely szinte lehúzta őket, és mikor vált erővé, amely megtartotta és továbbvezette őket.
Operatőr-vágó: Andrei Ivanov, szerkesztő: Gál Emília
A filmek Ferences Rendtartomány youtube oldalán megtalálhatók, de ennek a cikknek végén is megnézhetőek.
A Pápai Ház szónoka a Szent Ferenc megtéréséről szóló első beszéde után a keresztény élet közösségi jellegét értelmezte. Ferenc megtérése nem magányos tapasztalat, hanem Isten társakat ad neki, akikkel együtt a megtérése folytatódik, elmélyül, egymást és Isten Népét szolgálják az Egyházban, együtt testvéri közösségben.
A Pápai Ház szónoka a pénteken tartott első nagyböjti beszédében a megtérés első mozzanatát szemléltette Szent Ferenc életében, aki egy leprás gondozása révén veszi észre, hogy keserű ellenérzése édessé lett a lelkében a szolgálat révén. A megtérés folyamatának további mozzanata a bűnnel és a következményével való szembesülés, mely gyökeres gyógyítást igényel – hangsúlyozta a szónok Leó pápa és a Római Kúria tagjai előtt.
A kismarosi ciszterci nővérek vendégházától elindulva, a domb aljába leereszkedve különleges keresztút fogadott. Alig faragott kövek, szikladarabok a földön, rajtuk mindössze két-két szó az egyes stációk jelzéseként. Az innen meredeken felfelé kanyargó ösvényen, miközben egyre nehezebben vettem a levegőt, s meg-megálltam az egyes állomásoknál, éreztem, hogy mennyire mélyre hatolnak ezek a szavak: valójában imádkozom!
Görögkatolikus nővéreket kérdeztek meg parókus atyák, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy szerzetesi hivatások szülessenek. A nővérek a következő válaszban fogalmazták meg tanácsaikat.
Az idei nagyböjtben ismét hív a magyar jezsuiták lelkigyakorlatos központja, a dobogókői Manréza, hogy imádkozzunk minden nap személyesen és mégis együtt. A személyes imát szentírási igék, napi elmélkedések, képek és zenék segítik. A lelkigyakorlat közösségben is végezhető. Erre heti (akár online) közös imádság és megosztás révén nyílik lehetőség.
Mintegy kétszáz szerzetes gyújtott gyertyát Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, a megszentelt élet ünnepén a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban Székely János püspökkel. A szerzetesek testi-lelki jóllétéről és megújulásának lehetőségeiről pedig Kővári Magdolna szociális testvér, Orosz Andrea bencés obláta és Lukács János jezsuita beszélt a Párbeszéd Házában.
Február 2-án délután, az Úr bemutatásának ünnepén és a megszentelt élet harmincadik világnapján a Szentatya ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartás a gyertyák megáldásával és körmenettel kezdődött, majd az eucharisztikus ünnepléssel folytatódott.
Az új év kezdete kultúránkban rendszerint a változtatás, az új célkitűzések és az önmenedzselés idejeként jelenik meg. Mindenki számára ismeretes az újévi fogadalom fogalma: új év, új lendület, új élet. Az ember számára szükségesek a „nullpontos” kezdetek, hogy elrugaszkodhasson régi önmagától.