Kifejezetten nagyböjti időre vonatkozó tapasztalatról nem igazán beszélhetek. Inkább úgy mondanám, hogy a jézusi Negyvennap tapasztalata lassan-lassan beleépül az életembe, valóság lesz az életemben; nem azáltal, hogy a pusztában megkísértett Jézust elképzelem, vagy elgondolom magam mellett, hanem azáltal, hogy Őbenne vágyom élni, engedem, hogy jelenléte jelen legyen bennem. Tehát nem kell Őt elképzelni!
A minket övező krízisek, bizonytalanság közepette sokan kerülünk új, szokatlan, sokszor bizony nehéz szituációkba. Ilyenkor különösen fontos lehet elcsendesedni és meghallgatni: mit üzen számomra a Lélek? Pünkösd közeledtével olvassátok szeretettel Andrea nővér írását az iskolanővérek blogján!
Ha már át kell kelnünk azon a sivatagon, melyet úgy hívnak, hogy koronavírus járvány, akkor milyen nagy kegyelem, hogy éppen most advent van, és közeledik karácsony ünnepe. Mennyi vigasztalást, reményt, "lelki vitamint" foglal magában ez a szent időszak!
"A világjárvány egyik napról a másikra megváltoztatta életünket. A bezártság is szolgálhatja lelkünk gyógyulását, ha felfedezzük a kereszténység engesztelő gyakorlatait, a bűnbánatot, a böjtöt, az önmegtartóztatást, az imádságot.
Ami rajtunk múlik, azt megtenni kötelesség, ami nem, azt imádkozva bízzuk Isten kezére." - írja húsvéti üzenetében Kozma Imre atya.
Ahol Isten Lelke az ember hitével találkozik, befogadókészséggel Istenre; ahol az ember lelke vágyódik Isten Lelkére, ott megtörténik a csoda: lakást vesz benne a Szentlélek, erősíti a hitet. A Szentlélek által bennünk munkált hit révén kapcsolódhatunk az isteni valósághoz, amely egyébként el van zárva elölünk. Az ajándékok osztója maga a legfőbb ajándék. A Szentlélek úgy osztja ajándékait, hogy önmagát adja.
Kedves nővérem!
Fogadalomtételi misédre tekintve mindenki osztozik veled az örömben. Örülök, hogy mostantól teljesen Istenhez tartozol és az Úr küldetését folytatod. Jézus a szívében hordoz, csodálatos ember vagy. Boldogságod forrását találhatod meg a szerzetesi életben.