A szerzetesek sokak számára két lábon járó bizonyítékai annak, hogy Isten létezik, és kapcsolatba lehet lépni vele. Különben semmi értelme nem lenne annak, hogy felnőtt, intelligens emberek „fura ruhában” járnak, és döntéseiket egy láthatatlan lényhez igazítják. De mi történik, ha tilos a hivatásukat „szabályosan” megélni? A kommunista rendszerben sokan nem élhettek közösségben, titkolózniuk kellett. Hogyan lehet ilyen körülmények között hűségesnek maradni Jézushoz?
Szabó Katalint, a Szociális Testvérek szerzetesrend tagját a hivatásáról és a rendszerváltozás előtti közösségi életről kérdezte Elekné Fábián Krisztina.