Urunk bemutatása február 2-i liturgikus ünnepére a Megszentelt Élet intézményei és az Apostoli Élet társaságai Kongregáció levelet intézett az Istennek szentelt összes személyhez, melyben Ferenc pápa tanítása jegyében buzdítanak csodálatos hivatásuk megbecsülésére és az egyetemes testvériség iránti nyitottságra.
„A kedves ünnepnap előestéjén” köszönti a levél a megszentelt személyeket „az Istennek szentelt csodálatos hivatás jegyében, mely sokféle módon ragyogtatja fel az Isten emberek iránti szeretetét”. „Február 2-án ünnepeljük a megszentelt élet 25. napját, amikor a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa este fél hatkor szentmisét mutat be, sajnos most a megszokott örömteli arcok nélkül, melyek pedig hálás kifejeződései a szerzetesi életnek”.
A kongregáció levele a „szociális távolságtartás mostani kötelező légkörében közelségéről biztosítja a megszentelt élet tagjait”. A kongregáció „közelről követi” a különböző országok közösségeinek az életét, ahonnét egyszerre „érkeznek hírek a járványról, fertőzésekről, halálról, félelemről és betegségekről”. Ugyanakkor jönnek üzenetek „a szenvedés megpróbálta hűségről, bátorságról, csendes helytállásról és törődő segítségnyújtásról”.
„Noha nem tudunk mindenkit név szerint említeni – szól a levél személyes hangon – de mindenkire Isten áldását kérjük, hogy tudjatok az „én” világából a „mi” világába eljutni, tudatában annak, hogy „ugyanabban a bárkában vagyunk, mindnyájan törékenyek és irányvesztettek, ám akik mégis fontosak egymásnak, az együtt evezés közös hivatásával” – idézett a levél Ferenc pápa tavaly március 27-i rendkívül imájából, melyet az üres és esőáztatta Szent Péter bazilika előterében mondott el. „Legyetek napjaink szamaritánusai, győzzétek le a bezárkózást, az önsajnálatot és ne csukjátok be szemeteket sok-sok ember fájdalma és szenvedése előtt. A kongregáció levele idéz Ferenc pápa Fratelli tutti enciklikájából, mely közös cselekvésre szólít, hogy „mindenkiben megszülessen a testvériség iránti egyetemes vágy” és „merjünk együtt álmodni arról, hogy megszűnjön a másik kiküszöbölése és tudomásul nem vétele”.
A kongregáció levele felsorolja a megszentelt élet különféle típusait, bennünk „a szerzetesek és szerzetesnők, a világi intézmények tagjai, a szüzek rendjének a fogadalmasai, remeték, az apostoli élet társaságaiban elkötelezett személyek” családját, és azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy „Ferenc pápa Fratelli tutti enciklikáját tegyék életük, képzésük és küldetésük középpontjába. Mostantól fogva nem tekinthetünk el ettől az igazságtól: mindnyájan testvérek vagyunk, ahogy egyébként talán nem teljes tudatossággal imádkozunk a Miatyánkban, mert hiszen a mindenki Atyja iránti nyitás nélkül nincs szilárd és maradandó értelme annak, hogy a testvériségre szólító felhívásról beszéljünk”.
„Ez az enciklika egy történelmi pillanatban született – amit maga Ferenc pápa az „igazság órájának” nevezett –, drága ajándék a megszentelt élet minden formája számára, mely, anélkül, hogy elrejtenénk a testvériségnek okozott sok sebet, megtalálhatja benne próféciája gyökereit”. „A Szentlélek új hívásával állunk szemben. Ahogy Szent II. János Pál az egyház-közösség tanítás fényében arra buzdította a megszentelt személyeket, valóban legyenek a közösségi tapasztalat emberei és éljék a lelkiséget (Vita consecrata, n. 46), úgy Ferenc pápa is – ösztönzést merítve Szent Ferenctől, aki a megszentelt élet megannyi intézményének alapítója és ihletője – kitágítja a látóhatárt és arra hív bennünket, hogy legyünk egy egyetemes testvériség megteremtői, mely őrzője a közös háznak, a földnek és minden teremtménynek”. (vö Laudato si’ enciklika). „Mindnyájan testvérek és nővérek vagyunk, függetlenül a hittől, a kultúrától, bárkinek a hagyományától, mert a jövő „nem monokromatikus”, nem egyszínű (Fratelli tutti enciklika 100) és a világ egy poliéder sokszögtest, mely engedi áttűnni a szépségét, éppen saját különböző arcain keresztül”.
„Olyan folyamatokat kell tehát nyitni, melyek kísérnek, átalakítanak és létrehoznak. Terveket dolgoznak ki, hogy előmozdítsák a népek és különböző nemzedékek közötti találkozás és párbeszéd kultúráját, a saját hivatás közösségi tapasztalatából kiindulva, hogy elérjék a föld minden sarkát és minden teremtményt, mint ahogy most a pandémia idején eddig soha nem látott módon tapasztaltuk meg, hogy minden mindennel összefügg és kapcsolatban áll egymással” (vö Laudato si’ enciklika). „Álmodjunk, mint egyetlen emberiség, mint egyazon emberi testből álló útitársak, mint a mindenkit vendégül látó egyazon föld fiai, ki-ki saját hite és meggyőződése gazdagságával, mindenki saját hangjával, mindnyájan testvérek” (Fratelli tutti enciklika 8). „Akkor ennek a távlatnak az álmával, melyet kezünkbe, szenvedésünkbe és állhatatosságunkba helyeznek, február 2-án idén is szép ünnepünk lesz, hogy dicsérjük az Urat és hogy hálát adjunk neki, hivatásunk és küldetésünk ajándékáért”.
A Megszentelt Élet intézményei és az Apostoli Élet társaságai Kongregáció levele végül Szűz Mária és Szent József közbenjárását, valamint az irgalmas Szentháromság Isten áldását kéri a megszentelt személyek számára, João Braz Aviz bíboros prefektus és José Rodríguez Carballo ferences érsek titkár aláírásával.
Forrás és fotó: vaticannews.va