A Kismarosi Ciszterci Monostorban szeptember 19-én, szombaton ünnepelték a mozgásszervi rendelő 35-ik évfordulóját. A hálaadó szentmise után értékes előadásokat, külföldi barátoktól érkezett köszöntéseket, színes tanúságtételeket hallgattak meg a jelenlévők. A családias együttlét vidám hangulatú agapéval folytatódott, és lehetőség nyílt a rendelő megtekintésére is. Először három interjúból, majd a felszólalásokból közlünk néhány szép részletet.
Miért és hogyan jött létre a Ciszterci Orvosi Rendelő?
Dr. Horváth Olga O.Cist, a kismarosi Gyümölcsoltó Boldogasszony Monostor apátnője
Ha visszafejtjük rendelőnk 35 éves történetének fonalát, lépten-nyomon a Gondviselés és az emberi jóság nyomaira találunk. Ez az ünnep azért született, hogy mindazokat, akik bármilyen módon kapcsolódnak a rendelőhöz, bevonjuk ebbe a nem mindennapi történetbe.
Közösségünk 1955-ben, az egyházüldözés idején született Budapesten. A nővérek albérleti lakásokban, rejtetten, hitük és elkötelezettségük szerint folytatták életüket. Ahogyan a választott nép történetében valaha Józsue döntött, úgy ők is ezt mondták: „Én, és egész házam népe, az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)
Emiatt két ízben voltak börtönben: 1961-ben és 1966-ban. Tímár Ágnes elöljáró 1968-as szabadulása után, szükségessé vált a szétszakított közösség számára egy hely, ahol megerősödhet. 1970-ben, Kismaros akkori ismerős plébánosa jelezte, hogy a faluban sok telek eladó. Így vásárolták meg az elsőt a Börzsöny domboldalán.
A helybéliek tudták, hogy az Öregszőlőben nővérek élnek. Bizonyára azt is, hogy mindez az államhatalom részéről súlyos büntetést vonhat maga után, ami éppúgy sújthatja a szerzeteseket, mint azokat is, akik erről hallgatnak. Mégis, csendben elvállaltak bennünket. Két évtizeden keresztül megtapasztaltuk befogadó, elfogadó, betakaró szeretetüket. Ezt a mérhetetlen jóságot szerettük volna megköszönni, a Rendelő ebből a hálából jött létre.
Miért éppen mozgásszervi rendelő?
Fejérdy Gábor doktor előtt nagy karrier nyílt meg 1988-ban, amikor kollégáival együtt egy szenzációs sebészeti bravúrt hajtott végre. Egy férfinak a körfűrész levágta a jobb alkarját – „amely tíz métert repült a levegőben, úgy hozták utánam egy másik autóval” – nyilatkozta később a beteg. A Budapesti Mexikói úti Kórház ortopéd-traumatológiai osztályán egy több mint hatórás, emberfeletti műtéttel sikerült a replantáció. A végtag évekkel később is élt, működött!
Gábor doktor és felesége, Jutka – aki biológia-hittan és gyógytestnevelő tanár – még az év decemberében, oblátusi ígérettel köteleződött el ciszterci közösségünk mellett.
Aztán elérkeztek az 1989-es és '90-es évek. A rendszerváltás minden irányú változással, lehetőséggel, de sok ismeretlennel és bizonytalansággal is járt. Gábor doktor ebben az időszakban kereste a módját annak, hogy az orvosi hivatásában is mindennap megélhesse a Krisztus-követő életet.
Így ismertük fel a Gondviselés hívását: hozzunk létre egy olyan mozgásszervi rendelőt, amelyet a keresztény értékrend szerint működtethetünk, és amely hiánypótló, mert a környéken addig nem volt ortopédiai ellátás.
Gábor doktor a hírnév, a pénz és a nagyvárosi lehetőségek helyett harmincöt évvel ezelőtt – egyetlen szál golyóstollal és néhány papírral – elkezdett rendelni a körzeti orvosi rendelő épületében, akkor, amikor az éppen szabad volt.
Miért ajándék az a hely, ahol a rendelő áll?
Kismarosról 1945. januárjában hurcolták el a fiatal sváb lakosokat az úgynevezett „málenkij robotra”. A kényszermunkára indulók második csoportját abban a házban őrizték a szovjet katonák, ahol most a rendelő működik. Sokat jelent számunkra ez a helyszín. Az egykori kismarosiak jóságát és a velünk vállalt sorsközösségét azzal szeretnénk meghálálni, hogy a rendelőnkben végzett gyógyító munka által a múlt fájdalmas sebeit is enyhítjük. Ahol egykor a szenvedés és az igazságtalanság uralkodott, ott ma a testi - lelki gyógyulás kapott otthont.
Hogyan működik a rendelő?
Dr. Fejérdy Gábor, ortopéd-baleseti sebész szakorvos, a rendelő vezetője
A ciszterci nővérek segítségével 1991-ben létrehoztuk a Boldogasszony Háza Alapítványt, mely a mai napig is a rendelőt szolgálja.
Kezdetben a helyi családorvos, Márkos Gabriella doktornő adott segítséget azzal, hogy a körzeti rendelőben egy-egy órára helyet kaphattunk. Később egy bérelt épületben, majd 2006-tól a jelenlegi épületünkben folytatódott a munka. Eleinte igen szerény eszközökkel, majd - jobbára külföldi barátaink segítségével - egyre korszerűbb gépekkel végezhettük gyógyító munkánkat.
Ma már egyre inkább saját erőből tudjuk fejleszteni a rendelő műszereit. Nem csak mozgásszervi (térd, könyök, váll), hanem belgyógyászati-diagnosztikai (hasi és pajzsmirigy) ultrahangvizsgálatot is végzünk, megújultak az elektroterápiás készülékek. Lökéshullám-kezelő egységet, lézer, mágnes és hivamat készülékeket tudtunk beüzemelni. Mintegy két éve új diagnosztikus lehetőséggel bővült a rendelő, egy korszerű csontdenzitométerrel, amivel a csontritkulás mértékét tudjuk meghatározni, ellenőrizni.
Ami az eddigieken még inkább túlmutat, az a rendelő fennmaradásának a csodája. Nem kapunk semmiféle állami (OEP) támogatást, nem is úgynevezett magánrendelőként működünk, ahol az árak szabnak határt a beteg számára, hogy ki tud ellátást kapni. Az általunk 35 éve megélt működésnek nem a pénz, hanem a szolidaritás az alapja. Az emberek jóakarata, jósága. Működésünket a Boldogasszony Háza Alapítvány teszi lehetővé az adományok gyűjtésével. Adományok az ismerősök, barátok, jótevők és betegek által érkeznek. Betegeink – megismerve az ellátásaink önköltségét – szabadon adományozhatnak lehetőségeik szerint.
Kétségtelen, hogy ez a rendelő fenntartása szempontjából gazdasági szinten ad egyfajta anyagi bizonytalanságot. De mégis 35 éve működik, és így működik a rendelő! Erre közgazdasági és emberi magyarázat nincs.
Az ellátásunk szemlélete: keresztény értékrendben, a szakma szabályai szerinti, szolidaritásban végzett munka. Mindez a gyakorlatban megnyilvánul az emberi méltóság tiszteletében, vagyis mindenkihez szeretettel történő odafordulásban, a meghallgatásban, az őszinte tájékoztatásban.
Ez magában foglalja az élet védelmét és tiszteletét a foganástól a természetes halálig. Figyelembe veszi az egész embert, akinek lelki és környezeti hatások nagy részben befolyásolják a mozgásszervi betegségét.
A jövő, mint mindig számunkra is kihívást jelent. Hogyan tovább? Hiszen a folytonossághoz új emberek kellenek, főképpen orvos, aki ebben a szellemiségben tudja folytatni a művet. Ez jelenthet újításokat és változtatásokat, a mai és a jövő kornak, tudásnak, lehetőségnek megfelelően. A fontos az, hogy a rendelőnek megmaradjon a lényege, a lelke, mert akkor tudja betölteni küldetését. Reményünk a múltban van, az eddig megtapasztalt természetfeletti segítségben. Hisszük, hiszen megtapasztaltuk, hogy van jövő, és van Gondviselés, mert ez mind az Isten műve.
Hogyan kapcsolódik a rendelő a ciszterci karizmához?
Ft. Peter Verhalen O.Cist, az Our Lady of Dallas monostor apátja, a Zirci Kongregáció prézes apátja
Gratulálok a 35 éves, kreatív és életet adó szolgálatotokhoz! Ti a legközvetlenebb módon szolgáljátok mindazokat, akik orvosi segítséget keresnek, tekintet nélkül arra, hogy képesek voltak-e fizetni az ellátásért. Ugyanakkor a Zirc-i Kongregációt és az egész ciszterci rendet is szolgáljátok azzal a hűséges kreativitással, amellyel ciszterci hivatásotokat megéltétek.
Megmutattátok, hogy ciszterci szerzetesként az orvosi rendelőben végzett gyógyító munkát is össze lehet egyeztetni a mély imaélettel ugyanúgy, ahogyan más közösségek a tanítást vagy a lelkipásztori szolgálatot kapcsolják össze vele. Mindannyiunknak követnünk kellene ezt a kreativitást, amikor a ciszterci karizmát saját helyi egyházunk és közösségünk körülményeihez és szükségleteihez igazítjuk.
Szent Bernát egy alkalommal, a közösségéhez intézett homíliasorozatának végén így fogalmazott: Ibi vere vivitur, ubi vivida vita est et vitalis (QH 17.1), „Akkor élünk igazán, amikor az élet eleven és életet adó.” A ti ciszterci életetek itt, Kismaroson, a Gyümölcsoltó Boldogasszony Apátságban valóban eleven és életet adó, amiről ez a nagyszerű rendelő is tanúskodik. Legyünk mindannyian nyitottak a Szentlélek vezetésére, hogy megmutassa számunkra, miként élhetjük ma kreatív módon és hűségesen ciszterci keresztény életünket.
"Emlékszem arra a békére, amelyet a monostorban megtapasztaltam. Ezt a békét az ima, az ének és a csend időszakai táplálták és ritmizálták. Ezek a pillanatok erőt adtak, támogatták és éltették minden nővér munkáját és mindennapjait.
Csodálkozással töltött el annak a gondolata, hogy Márti nővér minden nap „kilépett” ebből a házból, hogy ennek a lelkületnek és szeretetnek egy részét másokhoz is elvigye: a leginkább rászorulókhoz, a beteghez és szegény gyermekekhez, valamint szüleikhez. Azon tűnődtem, hogyan tudja Márti nővér a rendelőben is megélni klauzúrás hivatását.
Biztos vagyok benne, hogy a Gábor doktorral való figyelmes, egymás tanúságtételét támogató barátság, amely mindkettőjüket Isten felé irányította, akkor is és ma is segíti őket abban, hogy saját különleges hivatásukat megéljék, és életüket odaajándékozzák másokért.
Nagy hatással volt rám az is, hogy megismerhettem Gábor doktort és családját, valamint láthattam azt a gyönyörű barátságot, amely közte és a monostor nővérei között kialakult. Számomra, aki akkor még fiatal lány voltam, ez nagyon fontos tapasztalatot jelentett. " Caterina Tanzi Turrini tanúságtétele
"Harmincöt év alatt testvéri kapcsolat alakult ki Kismarossal és azokkal az emberekkel, akikkel találkoztunk – olyan a testvéri kötelék, amely áthidalja a földrajzi távolságot és azt is, hogy csak ritkán van lehetőségünk személyesen találkozni. Ez az a fajta közösség – communio –, amely akkor születik, amikor ugyanazok az eszmények, ugyanazok a célok, ugyanazok a remények és ugyanaz a belső derű vezet bennünket.
Közöttünk, a Caritas Ticino munkatársai és Kismaros, a monostor és a rendelő között, mély kötelék alakult ki, amely napról napra azoknak az embereknek köszönhetően épül, akik segítségre szorulnak és hozzánk fordulnak. Különböző országokban, egymástól nagyon eltérő körülmények között tanulunk attól a „másik embertől”, aki segítséget kér tőlünk, és aki ara késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk azon, mi értelme annak, amit teszünk, amiben hiszünk, és akik vagyunk.
Ez az a közös tapasztalat, amely segít bennünket a növekedésben és az érlelődésben, az a közös gazdagság, amely összeköt minket. Egyszerre munkamódszer, életre szóló döntések sora és közös út, amelyen egyre mélyebben érthetjük meg a valóság értelmét." Dani és Roby Noris tanúságtétele
Forrás: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor
Fotó: Török Vince Máté
