Hálaadó szentmisével emlékeztek a Tihanyi Bencés Apátság és templomának védőszentjére, Szent Ányosra.
Szent Ányos ünnepén, november 17-én Alberto Bottari de Castello c. érsek, apostoli nuncius mutatta be latinul a szentmisét az ünnepre zarándokló hívek jelenlétében. Vele együtt koncelebrált Márfi Gyula veszprémi érsek, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. A szerzetesek évében a tihanyi bencés közösséggel ünnepelt Dékány Sixtus zirci ciszterci apát, Fazakas Márton csornai premontrei apát és a régióban élő szerzetesek képviselői. Az ünneplők között voltak egyházmegyés lelkipásztorok, valamint a veszprémi Boldog Gizella Szeminárium elöljárói és növendékei.
A szentmise kezdetén Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi bencés közösség elöljárója köszöntötte a megjelenteket. A szerzetesek évében külön öröm, hogy szerzetesek élhetnek az 1055-ben alapított kolostorban, ahol többször megszűnt kényszerből a szerzetesi élet mondta el a perjel. A Szent Ányos püspök tiszteletére végzett esti dicséret zsoltárai vezették be a szentmisét, amelynek szentbeszédét az egykori pannonhalmi bencés diák, Dékány Árpád Sixtus ciszterci apát mondta.
Beszédében a szerzetesek küldetéséről és hivatásáról szólt. Ha valaki elszánja magát a szerzetesi életre a világ szemében lehetetlenséget mer vállalni, azonban ezt azért teszi, mert érzi magában a kegyelem bátorítását, erejét. Örök életet akar és nem csak valamilyen életet. E tekintetben minden keresztény ember élete nagyon hasonló. A szerzetes valójában elöl jár, hogy bátorítsa a többieket ezen az úton. Jellé kell, hogy legyen, hangsúlyozta az apát. A szerzetesi élet mibenlétét Szent Benedek a fáradalmas engedelmességben, az önakaratnak a szolgálat céljával való felcserélésében, alárendelésében állapítja meg. Az önakaratról való lemondás, az engedelmesség áldozata. Mindezt azért teszi, mert Isten szeretetének vonzásában él és akar élni. A szerzetes nem más, mint az az ember, aki szentté akar válni, hogy másokat is megszenteljen. Az igazi keresztény ember is ilyen természetesen. Egyszóval Isten embere. A szerzetes nemcsak tanítvány, nemcsak küzdő, nemcsak Krisztus követő, hanem valójában mester is. A szerzetes nem csupán önmagáért az ami. Imádkozzál és dolgozzál! Ora et Labora! – e kettős hivatás áll minden egyes szerzetes előtt – zárta beszédét a zirci apát.
A szentmise végén a nuncius örömét fejezte ki, hogy ismét ebben a szép templomban lehet, ilyen ősi falak között, és részt vehetett ezen az ünnepségen.
A szentmise befejezése előtt Korzenszky Richárd perjel Vajda Sámuel emlékérem kitüntetést adott át Horváth Imréné Aradi Teréznek, aki keresztelése óta, több mint 90 éve már a templom híve, és unokája is itt mutathatta be újmiséjét.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Kovács Tibor István