1922. november 15-én született Lajosmizsén. Hatan voltak testvérek a földműves családban, amelyben született. Hat elemit és két ismétlőosztályt végzett. Mint sok más esetben is, a család életvitele meghatározó volt további életútjára. Szülei nagyon vallásos emberek voltak. Saját gyermekeik mellett még két árva rokon gyermeket is felneveltek. Ezek közül az egyik idősebb árva testvére tanította meg Máriát imádkozni. Ő később belépett a Jó Pásztor nővérek rendjébe.
Tizenhét évesen hallotta meg Isten hívását a szerzetesek közé, de úgy érezte, hogy az 50 évesen súlyosan megbetegedett édesapja mellett nem hagyhatja ott édesanyját kilenced magával. Miután édesapja meghalt, 24 évesen belépett a Jó Pásztor nővérekhez, bár sejthető volt, hogy ha marad a kommunista rendszer, akkor a szerzetesrendeket feloszlatják. 1946-ban lépett be a rendbe Kecskeméten.
Azt írta: „Azért választottam a Jó Pásztor Nővérek Kongregációját, mert Ilonka „nagynéném” is ennek a rendnek volt a tagja, és a mi nővéreink nagyon nehéz helyzetben lévő lányokkal foglalkoztak.” Belépése után állami gondozott lányokkal foglalkozott kétéves kortól ipari iskolás korukig. A nagyobb lányok elsajátították a varró szakmát, a fehérnemű-, valamint a szerzetes- és papi ruhák varrását, a hímzést, a kézimunkázást. Columba nővér velük volt, segített nekik a tanulásban. Amikor a picik mellett volt, éjszakai műszakban, virrasztott mellettük és közben kivasalta a ruhájukat.
1949. május 5-én tett első fogadalmat Ikerváron. A szétszóratás 1950. június 21-én következett be, az örökfogadalmas nővéreket teherautóra rakták, a fiatalokat az elöljárók hazaküldték. Bár reménykedett, hogy visszamehet, de a jövő egyre bizonytalanabbá vált.
Örökfogadalmat 1952. május 9-én Máriabesnyőn tett. Columba nővérrel még 3 nővér tett örök fogadalmat, Rita nővér, Jácinta nővér és Karitász nővér. Ezt Provi nővér közreműködésével sikerült titokban tartani, mivel hivatalosan kizárt volt új nővér fogadalomtétele. Provi nővér kántor volt a templomban és így tudta titokban megszervezni. Amikor Columba nővér édesanyja súlyos beteg lett, hazament őt ápolni. Mindig reménykedett, hogy vissza tud menni a rendbe.
Négy évig otthon lakott, akkor meghívásra az esztergomi ferences atyákhoz került, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba. A gimnázium és a kollégium működhetett és az atyák ott tanítottak és vezették a kollégiumot. Először a mosodába került, majd utána a konyhába. Nagyjából négyszáz emberre főzött naponta. Kitűnő eredménnyel elvégezte a szakács szakot és itt dolgozott 38 évig. Saját vallomása szerint, nagyon szerette ezt a munkát.
A rendszerváltás után ez sikerült neki, mert 1992-ben újra indult a rend, akkor még harmincöten éltek a nővérek közül, de nem mindenki költözött vissza. Columba nővér a Zápor utcai rendházban 1993-ban költözött be, Ő nagyon várta ezt pillanatot és élte áldásos életét egészen a halálát megelőző pár hónapig.
A Jó Pásztor Kongregáció közössége missziós területnek tekintette Magyarországot és megkérdezték a renden belül, hogy ki szeretne Magyarországra menni misszionáriusnak. Georgette Notter, Regina Janssen, Carmen Vargas, Rosa Virginia és egy év után Maria Dutra. Nagy lendülettel kezdtek bele az új feladatba…
Az újrakezdés után egy évvel megnyitották az anyaotthont. Columba nővér a konyhában segített, amíg bírta. Sekrestyés is volt és a kertben is dolgozott. A virágokat nagyon szerette. „Ó boldog vagyok!” - mondogatta, amikor a kertben dolgozott. Mikor már nehezen tudott menni még járókerettel is kijárt megnézni a rózsákat és minden virágot.
A Jó Pásztor Nővérek a Zápor utcai rendházban és a Bécsi úton anyaházat tartanak fenn. Columba nővér szívesen beszélgetett a házban élő anyákkal, akik sokszor csüggedtek voltak és kilátástalannak látták az életüket. Sokat beszélgetett a kisgyerekekkel is, akik gyakran virágot hoztak neki. Ezzel kapcsolatban mondta, hogy „boldog vagyok, mert sok kegyelmet kaptam életemben a Jóistentől. Mindig tapasztaltam az Ő gondviselő jóságát.” Máskor pedig, hogy „Hálás vagyok, hogy még segíthetek!” Ha probléma, vagy nehézség jelentkezett, csak ennyit mondott: „Mi Isten kezében vagyunk!” és a COVID járvány idején, amikor zárlatot rendeltek el az otthonokban és nem lehetett kimenni: „Hála Istennek nekünk van kápolnánk, nem is kell kimennünk.”
Columba nővér 2022. november 15-én ünnepelte a 100. születésnapját.
Nagy izgalommal készült az ünnepre, nagyon várta ezt a napot. Segített a nővéreknek megszervezni a programot. Mondta a családtagjainak és barátainak nevét, akiket szeretett volna meghívni. Többször hangoztatta mennyire hálás a Jóistennek, hogy megérhette ezt a szép napot és ennyi éven át vigyázott rá. A születésnapi hálaadó szentmisén nagyon sokan gyűltek össze köszöntésére, boldogan ölelte magához a családja legfiatalabb tagját, aki pár hónapja született. A sok vendég, aki eljött a köszöntésére hosszú sorban állt és Ő neki mindenkihez volt egy kedves szava. Nagyon hálás volt mindenért és mindent megköszönt a Jóistennek.
Egészségi állapota azonban folyamatosan romlott és már nem tudták ellátni a nővérek a rendházban. A Farkas Edith Szeretetotthonba került 2023 májusában, ahol azt mondták róla, hogy a Szentírás szerinti Mária- életet élt és a Márta-félét maga mögött hagyva csak ült Jézus Lábainál és nézte Őt és imádta.
A Farkas Edith Szeretetotthonban bemutatott engesztelő szentmisén (2023. augusztus 3-án) a hívek könyörgésében a következő hangzott el:
Fogadd el hálatelt szívünk köszönetét Columba nővér földön töltött 101 életévéért. Ő minden vele hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba kerülővel megismertette azt, amitől egy szerzetes megelégedett, sőt boldog tud lenni hivatásában. Mi volt a titka? Hisszük, hogy családi nevelésbő forrásozott becsületes, egyszerű, kötelességteljesítő és imádságos élete, amire alapozni tudott az Úr és a Jó Pásztor nővérek közössége.
Mint a rend alapítója, Szent Mária Eufrázia, Columba nővér is vallotta, hogy „én csak szerettem”.
Rózsásné Kuványi Andrea újságcikke alapján írta Gloria Battista és Formanek Tamás