Slachta Margit és a női hivatás

A folytonosság jegyében vagyok itt! Szerényen, de joggal mondhatjuk, hogy az Erdélyi Katolikus Nőszövetség szervezete nem létezne, ha a szociális testvérek nem vállalták volna fel a kezdetek nehézségeit. 1926-ban alakult meg a négy egyházmegye katolikus nőszövetsége, amelynek egyházi engedélyezését Veress Marianne szociális testvér kezdeményezte. A Nap című lap, amely a katolikus nőmozgalom lapjának vallja magát, és amelyet az erdélyi szociális testvérek szerkesztettek, tanúskodik a nőszövetségek és az általuk végzett munka kezdeteiről. Méltó és igazságos tehát, hogy Slachta Margitről beszéljek, a Szociális Testvérek Társasága alapítójáról. De mielőtt rátérek személyére, tegyük fel magunknak a kérdést: Mit jelent nőnek lenni? Mindenki kialakított magában egy választ már, mert ez a kérdés beletartozik a ,,ki vagyok én?” kérdésébe, amelyre életünk végéig keressük valójában a választ. A tudatos élet azt jelenti, hogy megkérdezzük önmagunktól: Mi a feladatunk? Hogyan valósítjuk meg azt? A családból, társadalomból, egyházból hozott minták alapján valamilyen válasz születik bennünk ezekre a kérdésekre és ennek megfelelően vállalunk bizonyos szerepeket, teljesítünk bizonyos elvárásokat. De az a legfontosabb szerepünk nőkként és férfiakként, hogy társörökösök vagyunk a kegyelemben való életben (vö. 1Pét 3,7). Mindannyian, férfiak és nők, ugyanabból a kegyelemből, irgalomból élünk: Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk.

Slachta Margitot ma egy lehetséges női modellként szeretném bemutatni, aki nemcsak egy szerzetesi életet élő közösség alapítója, de boldog politikus, hivatását boldogan beteljesítő nő. Ezek a kérdések foglalkoztatnak: Honnan ered a boldogsága? Mi motiválja a közösségi felelősségvállalásra?

Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. Édesapja, Slachta Kálmán és édesanyja, Saárossy Borbála 1882-ben kötött házasságot. Mindketten földbirtokos családból származtak, jó anyagi körülmények között kezdték közös életüket, ez azonban elég hamar megváltozott. A házasságból hat leány származott. ,,1921. május 15-én Slachta Kálmán írt egy hosszú, végrendeletszerű levelet, ebben véleményt nyilvánít önmagáról és családtagjairól, tanácsot ad nekik – csak Margitnak nem, mert neki „úgysem lehet”. Ebben a levélben így vall önmagáról: „Mondhatom, kegyeltje voltam az Istennek. Sok szamárságot követtem el. Egy csónak voltam, mely az élet hullámain fel és le himbálódzott, kevés akarattal és határozott irányzat nélkül. Ez nagy baj, annál is inkább, mert megvolt hozzá a »vágott dohányom«.” A családi elszegényedés oka az volt, hogy Slachta Kálmán sógora egy nagy pénzösszeget kért kölcsön a Kassai Takaréktól, akinek igazgatója volt Kálmán, és amit meg is kapott fedezet nélkül. A sógor pénzestül elment Amerikába, és a családja kilenc évig nyomát vesztette. Slachta Kálmánnak felelnie kellett a könnyelműen kiutalt összegért, és felelt is teljes vagyonával. Így ő és családja is kivándorolt Amerikába. A két idősebb lány, Antónia és Margit Magyarországon maradtak.

Három kis történetetet mutatok be a következőkben a fiatalkori Slachta Margit életéből, amelyek meghatározták azt, aki a későbbi Margit testvér lett: a női kérdésekért felelősséget vállaló szerzetesnő és politikus. Így vall gyermekkoráról: „Anyácskám úgy nevelt minket, hogy ne húzódozzunk a munkától. Négyéves voltam és már kaptam gyúródeszkát és Mamával és testvéreimmel együtt nyújtottam a tésztát. Nemcsak a háztartásban dolgoztunk, hanem a kertben és a baromfiudvarban is.”

,,Margit testvér elmondta egyszer, hogy – nyilván még iskoláskora előtt – édesanyjával menve az utcán, az egyik kirakatban meglátott egy Szentháromság-képet. Megkérdezte, hogy kit ábrázol. A jó Istent, volt a válasz. Hát a jó Isten bácsi és nem néni? – kérdezte megdöbbenve a kislány.”

Egy másik történet későbbről: ,,Vacsora után Margit színházat rendezett. …A család körbeült … Mikor vége lett a nagyszerű rögtönzésnek, egy fiatal földbirtokos odalépett a csinos fiatal lánnyá visszaváltozott előadóhoz. – Magának színésznőnek kellene lennie Margit, hiszen maga óriási tehetség. Margit hangosan felkacagott: Én? Színésznő? … Á dehogy. Semmi sem áll tőlem messzebb. Én csak szeretem az embereket, szeretek velük foglalkozni, olyan jó kicsalni belőlük a derűt, a jókedvet … A jókedvű emberek jó emberek…”

Ezek az élmények mélyen formálták hivatás és küldetéstudatát és 1909 pünkösdjén fogadalmat tett a Szociális Missziótársulatban. A Misszótársulat, melyet Farkas Edith alapított, azzal a céllal alakult, hogy legyenek olyan nők, akik a szociális misszió céljainak teljesen elkötelezik magukat. „A jövőt az Isten tudja. A szociális tevékenységre nehéz idők következnek, de a valódi virágzást, az egyszerűséget, az alázatosságot, a rejtett szeretetet nem hervasztja el semmi őszi fagy. Új világ, új emberek, új szellem és ihlet kell. A földet el nem hagyjuk, de törekvéseinkkel s reményeinkkel az égben járunk. A szeretetre mindig szükség lesz, … a társadalmi igazságtalanságokat is mindig ki kell egyenlíteni, …” – írta Farkas Edith. Később azonban a Missziótársulat lelkiségi irányt vált és Slachta Margit több társával együtt egy új társaságot alapít, a Szociális Testvérek Társaságát.

A Margit testvér és társai által alapított Szociális Testvérek Társasága hordozza magában alapítója szellemét és küldetéstudatát. Mit akarnak a szociális testvérek? Képzett és hivatásos munkásokat adni az egyháznak és társadalomnak! Lelkiségük, vallásos profiljuk így összegezhető: egészen benne lenni a világban és felelősséget vállalni érte, de úgy, hogy közben a lelküket teljesen a Szentlélek lakja, mert engedik, hogy ő teljesen lefoglalja, inspirálja, prófétai szavakat adjon a szájukba, persze ez néha azt jelenti, hogy a környezetüket felkavarják.

Klisémentesek, de élik a bencés józanságot, innovatívak, mert új utakat keresnek a Lélek erejében, szociálisak, mert egészen magukénak ismerik a társadalom minden baját, és a szakmaiságukban meglátják az evangelizáció lehetőségét. Ha azt vizsgáljuk, hogy Margit testvérből hogyan lett a társadalomért felelősséget vállaló női politikus, a történelmi helyzetek és élettörténeti események között meg kell említenünk az erdélyi vonatkozásokat is. Rónai Paula testvér úgy látta később, hogy az erdélyi útjai inspirálták. 1916 novemberében országos gyűjést szervezett a nélkülöző erdélyi lakosság részére, majd 1917 őszén megalakította a Szociális Misszió erdélyi szervezetét, novemberben pedig annak országos szervezetét. Petra testvér így emlékezett meg erről: ,,olyanok voltunk, mint egy nagy család, egy stílusban, egyház és haza szolgálatában összeforottunk.”

Margit testvér a szervezési munkák mellett, a ,,cikkeivel szolgálta a Magyar nők politikai képzését” – írja Rónai Paula testvér – a Magyar Nő (korábban Keresztény Nő címet viselő) lapban, amely a Szociális Missziótársulat Országos Szervezetének volt a hivatalos közlönye. 1918. október 28-án a megalakult Keresztény Női Tábor, amelynek vezetője lett Margit testvér, benyújtotta a belügyminisztériumba a női választójogi tervezetét. November 16-án Nemzeti Tanács megadja a nőknek a választójogot.

A világháború utáni zavaros években Margit testvér vezetésével női gyakorlatias szellemben a testvérek nekiláttak az építésnek. A Magyar Nő 1920. április 17-i számában olvassuk: „Ilyenkor kezdtük tavaly a földműves munkát, régi munkatársak, akik évek óta önzetlen odaadással dolgoztak a közért és most maguk is kenyérkeresetre szorultak, szerzetes papok és fővárosi hitoktatók, akik földönfutóvá lettek, egy-két grófné, akinek volt bátorsága testi munkához látni, néhány irgalmas nővér és mi missziós nővérek mintegy 60-an. Mindenünkből kifosztva, a szociális munkatérről leszorítva – nem akartunk kegyelemkenyéren élni, nem akartunk szellemi munkát vállalni, amelyet akkoriban csak az elvek feladása árán lehetett –, örömmel és készségesen fogtuk meg az ásó-kapanyelet, sőt a csákányt is, hogy április-májusban ősgyepet, ugart törjünk, sőt pl. a Pasaréti telepen, a téglagyár telkén, először a sok követ és szemetet hordtuk el, heteken át. (…) Arrafelé járkáló elvadított munkások néha rázták felénk az öklüket és gyűlölködve csúfolódtak: »Ugye, jó most a kapálás? Azelőtt mennyiért tették volna? « A mi egyik vigaszunk az volt, hogy a lelkünk erre gyűlölet helyett nagy szánalommal tudott felelni. Hálával gondolok vissza azért is erre a súlyos időre, mert egyrészt mint szociális napszámosa az Úrnak, élnem kellett egy ideig olyan életet, amelyből jobban megismertem azok életét, akik mindig ezt a munkát végzik, másrészt szemem előtt láttam a keresztény meggyőződés és az intelligencia győzelmét, azét a keresztény intelligenciáét, amelyet a nehézségek nem tudnak letörni és a gonoszságok nem tudnak osztálygyűlöletre megtanítani.”

Margit testvér felismerve a kommunista ideológia romboló távlatait sürgeti a közéletben való szerepvállalást. Ez napjainkra is érvényes, nem elég csak kritikával szemlélni a társadalmi kuszaságakot, kivonulni a “keresztény oázisainkba”, hanem “tartalmat kell adni”, segíteni kell minden embernek, hogy ne tévedjen el. A Magyar Nő 1920. augusztus 23-ai számában írta Slachta Margit: ,,A jobb jövőt a vezető osztályok megadni nem akarták. A munkásság tehát segíteni akart magán; megalakította szakszervezeteit, siker-kasszáit, ment azok után, kik hitegették is, dolgoztak is érte, vissza is éltek bizalmával. S ez az út vezetett el a háború poklán át a bosszút lihegő kommunista terrorhoz. A kommunisták téves irányzatát a köztük dolgozó sok haszontalan gaz és éretlen elem közreműködése még hamarább és tragikusabban zátonyra juttatta, mint az jutott volna. (Kb. 34 sort törölt a cenzura) S ezt a haladást akarnunk kell! Legyünk tehát radikálisak. Törődjünk a közérdekkel, álljunk a mozgalmak élére, adjunk nekik tartalmat és akkor nem fognak eltévelyedni. Aki tétlen és reakciós, aki bosszút liheg és bedeszkázott, az újabb forradalmat készít elő.” Az ember egységes egész, ami a lelkiében van, az mutatkozik meg a cselekvéseiben. A napjainkban is felbukkanó saját érdekeket kielégítő “keresztény politikusoknak” is írta Slachta Margit A Magyar Nő 1919. december 30-ai számában az alábbiakat: ”A keresztény politika a lélekben kezdődik, a magánéletben folytatódik és az államéletben csak betetőzést nyer. Aki keresztény politikát hangoztat, de lelkében és gyakorlati életében még nem jött el hozzá a Megváltó, az port hint szél ellen.”

Minden (társadalmi) baj forrása a léleknélküliség vallotta Margit testvér. Ezért olyan fontos számunkra a nagybetűs Lélek, hiszen csak a Szentlélek tisztíthatja meg a szívünket, teheti érdekmentéssé lelkünket. „Amit romba döntött az erő és amit nem tudott megvédeni az ész – (a férfi két nagy fegyvere) – azt talán felépíti a szív és életre kelti a lélek. Mikor a nő aggódva és könnyes szemmel megjelenik a romba dőlt világ törmelékei közt és szívét és lelkét akarja gyógyító kötésül ráborítani az emberiség égő sebeire, vissza ne utasítsátok…” – írta Margit testvér a Magyar Nő hasábjain 1919. szeptember 16-án. A női lélek épít és mások boldogulásáért dolgozik. Ezzel a célkítűzéssel lépett Slachta Margit a közélet prondjára: ,,Első kerületi választópolgárok! A magyar nők politika programja az, hogy bevigyék a Parlamentbe az egyént, mert az államhatalom irányítása elvált az egyéni élettől. Ezért a nők politikai célkitűzése: az ember, az egyén boldogítása. Három alkalommal szeretnék a nőnek evvel a nagy politikai programjával foglalkozni. A mai napon a család boldogulásának föltételeit, a következő alkalommal a nevelés, oktatás és közerkölcsiségre vonatkozó dolgokat, a harmadikban a nővédelmet, a nő, a férfi és az állam szempontjából kívánom tárgyalni.” (1920. március 3-án hangzott el a Budai Vigadóban)

1947-ben, már a második világháborún is túl, a kommunista diktatúra befészkelődésének küszöbén Margit testvér ismételten felhívja a figyelmet, hogy ne kergessünk hiú ábrándokat: a külső béke a belső békéből születik, szépet csak szép lélekkel lehet építeni, amelyben ott lakozik a Szentlélek! ,,Bizonyára nem először halljuk, hogy új világot építeni lehet kívülről is, de az csak látszatra lesz valami új, és csak addig fog létezni, amíg külső erőtényezők azt összetartják. Az ilyen forma szerinti, belső tartalom nélküli új világ nem is fog valójában belső boldogságot, belső megújulást hozni. Gondoljuk el, hogy a mostani kormány az ostrom után, amikor teljes összeomlásba, koldusságra jutottunk, mennyit dolgozott: a víz- és villanyszolgáltatás beindításától, az első villamos megindulásától egészen addig, ahol most vagyunk. Tulajdonképpen nagy erőfeszítéssel munkálkodott az új világ megteremtésén, de [úgy gondolom, ennek ellenére] lelkileg mindenki szenved. Van, aki tudatosan, van, aki tudat alatt, de valamiképp mindenki érzi, hogy ez az egész társadalom halott, és ez az új világ is. Miért? Mert nem belülről született újjá, kívülről tartják össze fegyverekkel, karhatalommal, ököllel, erőszakkal. Tényleges külső újjászületés belső újjászületés nélkül nem létezik. A belülről való újjászületésnél, mely nem erőszak, de belső megépítés nyomában jár, egy belső erővel rendelkező világ születik, és ez a Szentlélektől való. Mert csakis a Szentlélek kegyelmével épülhet új világ.” (A Testvér, 1947. január 3.)

Azokban a politikailag és térsadalmilag zavaros időkben, melyek nem sokban különböznek a mostaniaktól, vizsgáljuk meg, hogy mi adott Slachta Margitnak erőt, boldogságot. Úgy gondolom, pontosan az a belső újjsászületés, amelyről beszélt és amelynek forrása a Lélek. A hit Istenben és bizalom az ő törvényeiben, a remény a megváltott ember jóságában és annak a változásra való képességében, és szeretet, mert az ,,adni” mindig többlettel jár, az a szeretet, amely mindenkit magához ölel. Végezetül tegyük fel a kérdést magunknak: Mit tanulhatok ma Slachta Margittől? Az én válaszom és bátorításom a ma élő nőknek ez: a közösségért való felelősségvállalást, a mások boldogságáért való munkát, az értékek és elvek szerinti életet, a megrendíthetetlen bizalmat Istenben, a Szentlélek erejébe való kapaszkodást, akkor is, amikor mindenki ,,gyenge nőnek” néz minket, és nem utolsó sorban a saját boldogságunk megőrzését.

Homa Ildikó sss

Forrás és fotó: romkat.ro