„Korunk állandó változások kora, amely gyakran aktivizmusba, öncélú cselekvésbe fullad. Ellene kell szegülnünk e kísértésnek, inkább kell „lennünk” mint „tennünk”. Ez a szerzetes belső és állandó vágya, de ugyanez minden ember legbelsőbb törekvése is, aki keresi az Örökkévalót. Mert az ember valójában csak a csöndben és a belső és külső magányban találkozhat Istennel.” (Szent II. János Pál, Novo millenio ineunte)
A COVID 19 járvány kitörése előtt elkezdődött már a közös gondolkodás a ferences renden belül, hogy mik is a szociális intézményeink sajátos feladatai. A járvány nagyon sok napi problémát hozott minden közösségben, így ez a gondolkodás is háttérbe szorult. A pandémia nyári enyhülésekor megszerveztünk egy találkozót a ferences családon belül, hogy Szécsényben összegyűlve közösen beszéljünk erről a témáról, ami úgy tűnik sokunknak nagyon fontos. Sajnos ez a személyes találkozó sem jöhetett már létre az újabb szigorítások miatt. De online formában mégis elkezdtük a beszélgetést és a gondolkodást.A járvány megakasztotta, de egyúttal bizonyította, hogy mennyire szükséges együtt gondolkodnunk ezekről a feladatáról.
A járvány elleni védekezés sikeres volt otthonainkban, de megmutatkozott, hogy ellátottaink nagyon sérülékenyek és nagy a veszélye az elmagányosodásnak. Meg kell erősíteni lakóinkat és kollégáinkat is, hogy mi az örök életbe vetett hittel, az élet egész időtartamát Istentől kapott értékes időnek tekintjük. Minden embernek feladta eljutni a mennyei Atyához, nekünk pedig feladatunk ezt elősegíteni, az út végén Őket támogatni és segíteni.
Közös gondolkodásunk munkaanyagát itt megosztjuk Önökkel:
Szerzetesi fenntartású szociális intézmények sajátos feladatai
Mitől mások szerzetesi fenntartású intézmények?
Mi a tapasztalat a gyakorlatban?
Mi az a többlet, amit ellátottjainknak adni tudunk?
Mit szeretnénk, ha lenne?
A szerzetesi fenntartású szociális intézmények küldetésnyilatkozata
Preambulum
Szociális szolgálatainkra nem csupán, mint emberi segítségnyújtásra kívánunk tekinteni, hanem mint Isten irgalmas szeretetének közvetítőjére, olyan helyekre, ahol az ellátottak és a munkatársak lehetőséget és támogatást kapnak a hit szabad gyakorlására, ahol ebben rendszeres szervezett programok segítik őket, azokat, akik igénylik azt.
Nem hívők, kételkedők és keresők számára meg tudjuk mutatni a kereszténység igazi arcát, a felebaráti szeretet lényegét, az ember helyes viszonyát a teremtett világhoz és Teremtőjéhez.
Lelkivezetés
A személyközpontú ellátás a mi értelmezésünk szerint holisztikus megközelítés, amely nemcsak a fizikai állapotot veszi figyelembe, hanem a személy pszicho-szociális és spirituális jól-létét is. A spirituális jól-lét feltételeinek/részleteinek biztosítása a lelki vezető feladata. Nem személyesen neki kell mindent intézni, de kézben kell tartania az irányítást, és neki kell azt tudnia, hogy kinek mire van szüksége.
Az ő munkája a mentálhigiénés szakemberéhez hasonlóan számos etikai szabály betartásával történik.
Ennek főbb szempontjai:
- Betartja az egyház által végzett, hitélettel kapcsolatos kompetenciahatárokat és figyelembe veszi az egyház tanítását
(szentségek kiszolgáltatása, liturgikus cselekmények)
- Az így végzett munka során, sokszor nagyon régi lelki sebek szakadnak fel, amelyeket nagyon érzékeny, finom módszerekkel kell körüljárni.
Szakmai megközelítés
Minden ember életének van célja, értelme. Minden ember autentikus személyiség, akiben a test, lélek és szellem/értelem egy, akinek karaktere, személyes és közösségi (családi, nemzeti) története, érdeklődése, beágyazottsága van. A demens személy nem azonosítható a betegségével. A betegsége csak egy aspektusa az aktuális állapotának. Pozitív szakmai és életszemléletünk szerint, az ember mindig több mint a betegsége, (Isten képmása) hiszen érzelmi és értelmi állapota és múltja, együttes integritást alkotnak a jelenben, amelyre, mint várakozással teli lehetőségre és nem, mint elveszített funkciók összességére tekintünk. Bár szakmailag az elvesztett funkciók alapján azonosítjuk be az érintett agyterületi változásokat.
Az emberi méltóság védelme
Az emberi méltóság fogalma számunkra az emberi élet értékéből ered. Az emberi élet pedig Istentől kapott ajándék/érték, amely szerint minden ember végtelenül értékes, személy, aki társas kapcsolataiban él. Ennek megőrzésében a személyközpontú gondozás alapelve és a szakmai ismeretek is segítik munkánkat.
Teréz anya azt mondja:
- „Mi soha nem próbáljuk meg megtéríteni azokat, akiket fogadunk… hanem a munkánk során teszünk tanúságot Isten jelenlétéről és szeretetéről.”
- „világi munkatársak munkánk során elfogadják azt a helyzetet, amibe kerültek a hozzájuk fordulók, és nem megítélik.”
Nyilatkozat
A szerzetesi fenntartású szociális intézmények fenntartói, intézményvezetői és dolgozói közösen keressük, hogy mik az intézményeink sajátosságai. Fontosnak tartjuk megfogalmazni, hogy mi az a többlet, amit ellátottjainknak adni tudunk.
Valljuk, hogy Isten az élet ura és hogy az élet szent.
Valljuk, hogy teremtettsége folytán minden embernek különleges méltósága van, amely tiszteletet követel.
Valljuk, hogy az élet nem csak evilági ajándék, hanem minden ember örök életre teremtetett.
Valljuk, hogy minden ember képes a személyes istenkapcsolatra, (amelyben számára segítség a lelkipásztorok szolgálata). Helyet, alkalmat biztosítunk a hit gyakorlására.
Sajátos szemléletet képviselünk (Isten képmására teremtett mivoltunkból fakad emberi méltóságunk) egyéni és közösségi (Isten-ember-másik ember képünk)
Védjük az emberi méltóságot
Isten szemében mindenki egyenlő, legyen idős vagy kisgyermek. Nekünk úgy kell tekinteni az idős emberre, hogy Isten él benne.
Nevükön szólítjuk a lakóinkat, akkor is, ha súlyos demens.
Minőségi időt töltünk az ellátottakkal.
Kapcsolatainkban (szerzetesek-munkatársak, szerzetesek-ellátottak/hozzátartozók, munkatársak-ellátottak/hozzátartozók, ellátottak-ellátottak, ellátottak-hozzátartozók) a szeretet-kapcsolatot minőségi értelemben igyekszünk megélni és erre buzdítjuk az ellátottakat és hozzátartozóikat is.
Teret adunk a szeretet evangelizációjának.
Elkísérjük őket a hit útján, igény szerint segítjük a visszatérést a hithez, megtérésünkkel a szentségek útján. Biztosítjuk a személyes Isten-kapcsolat fenntartásának lehetőségét. Biztosítjuk az imaközösség tapasztalatának lehetőségét.
Természetesnek vesszük, hogy a szerzetesi élet jel – az örökéletre való felhívásnak a jele. Ezen túl minden szerzetes közösségnek van saját karizmája, közösségi szemlélete, valamint egyházi személyek nagyvonalú személyes jelenléte.
A szerzetesi fenntartású intézmények lehetővé teszik, hogy minőségi (élet) változást éljenek meg a lakók/ellátottak és családtagjaik, akik idős családtagjukon keresztül kaphatnak "bölcsesség-üzeneteket", mint rájuk hagyományozott örökséget! Utat engedünk egy élet kapcsán megélt élményekkel kapcsolatosan a meg-engesztelődés; meg-bocsájtás; meg-értés; „meg-érés” megélésének.
Az idős emberek magányának fájdalmát megpróbáljuk enyhíteni. Testi – lelki szükségleteik kielégítésével, a róluk való gondoskodással szeretnénk megéreztetni velük, hogy Isten és sok ember szemében még most is fontosak és értékesek, amikor már látványosan, tevőlegesen nem tudnak „hasznos tagjai” lenni a társadalomnak. Az idős kor különösen sok veszteséggel, betegséggel és szenvedéssel jár. Próbálunk segíteni, hogy az űr, amit a veszteségek hagynak a lelkükben, Isten számára értékes lakóhellyé váljék; teljék be a szívük Isten gazdagságával, és ezt egyre mélyebben megtapasztalva, végül békésen fogadhassák - Assisi Szent Ferenc kifejezésével élve – nővérünket, a testi halált, aki kitárja számukra az örök élet kapuját.
Munkatársak legyünk, Isten munkatársai!
Ne alkalmazottak legyünk!
Legyenek "felkészítők" az intézményekben, akik előkészítik a pap érkezését. Mik azok a helyzetek, amikor pap kell, felkészíteni a lakókat a pap érkezésére.
Olyan személyek, akik erre fel vannak készítve.
Kollégákkal kapcsolatban "hordozók", akik segítik a munkatársak életét, gondolkodását, szem előtt tartva, hogy a gondozottakért dolgozunk.
A keresztény szociális vezető szakemberrel kapcsolatban fontosnak tartjuk az ő szemléletét, az eddigi gondolatokat sajátjának érezze, valamit vezetői attitűdjében tartsa fontosnak:
A team tagja az intézmény minden dolgozója, a vezető ápolótól a mosónőig.
A team csak akkor működhet csapatként, ha
-problémáik megoldásában előnyben részesítik a konstruktív szemléletet
-egységesen képviselik a fenntartó és az intézmény misszióját, továbbá azokat cselekedetekre is tudják váltani.
Forrás: Formanek Tamás/MSZKI