Ugrás a tartalomra
beszámoló Hazai Fotó galéria
2019. május 16. 7:30
Máriabesnyő

Örömteli Egységtalálkozó

Május 16-19-ig a Notre Dame közös gyökerű kongregációinak találkozója Magyarországon került megrendezésre. A 2019-es találkozót a Kalocsai Iskolanővérek szervezték, és a résztvevőknek a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpont adott helyet.

A Notre Dame nővéreket 1597-ben Franciaországban alapította Fourier Szent Péter és Boldog Le Clerc Alix, az elhanyagolt leányifjúság nevelésére, hogy jó családanyákká alakítsa őket, az egészséges és jó szellemű társadalom felépítésére. Szabályzata Szent Ágoston reguláján alapszik. A forradalmak viharai következtében Németországban és Csehországban fejlődött tovább, és innen 1860-ban a kalocsai érsek meghívására települt Kalocsára. (Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata) A történelem vihara tovább tépte ezt a kalászt és a magok továbbhulltak más, távoli földrészekre. Napjainkban közel 50 országban vannak jelen a szerzetesnővérek.

Hazánkban még két rend tartozik ehhez a lelkiséghez: a Boldogasszony Iskolanővérek, és a Notre Dame Női Kanonok - és Tanítórend. A Boldogasszony Iskolanővérek általános főnöknője Rómából érkezett erre a találkozóra.

A közös gyökerű Notre Dame szerzetesrendek általános főnöknői, valamit kísérőik 1985-től rendszeresen szervezik meg a találkozókat, hogy a közös karizmájukról, azoknak az időszerűségéről, és a mai ifjúság körében kifejtett hatásáról, érthetőségéről megbeszéléseket folytassanak. Kezdetben kétévenként, majd 2001-től háromévenként rendezik meg a találkozót, mindig  más-más országban. Legutóbb 2016-ban Horvátországban, Zágrábban volt.

Az idei találkozó résztvevői Szerbiából is érkeztek: innen a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulata tagjai jöttek, mely rend a trianoni döntés után Bácskában maradt 21 rendház önállósulásából jött létre, és 1971-ben pápai jogúvá emelkedett. Most 24 tagja van a rendnek, akik 10 helyen szolgálnak.  Ezen kívül Horvátországból, Csehországból, Szlovákiából, Németországból és Rómából jöttek elöljárók. A 2016 évi találkozón résztvevők közül  (akiknek már lejárt a mandátumuk), imáikról és lélekben való jelenlétükről biztosították a találkozó résztvevőit.

„2016-ban először voltam jelen az egységtalálkozón, és nagy lelkesedéssel vállaltam el, hívtam meg Magyarországra a „testvér közösségeket” és vállaltam el a 2019-es magyarországi egységtalálkozó szervezését és vezetését. Nem volt könnyű a közösségekkel való levelezés, mivel 7 országból érkeztek a szerzetesnővérek.” – idézi fel a találkozó előtti időszakot Dávid M. Bernadette a Kalocsai Iskolanővérek általános főnöknője.

A találkozó - melynek közös nyelve az angol - első napján az általános főnöknők beszámoltak közösségeik életéről. Örömeikről és nehézségeikről is szóltak: közte az egyre csökkenő létszámról. 

A második nap a találkozó fő témájával, a hivatás-ébresztéssel foglalkoztak. Hogyan éljenek, hogy jelenlétük vonzó legyen az ifjúság számára? E nap meghívott előadója Székely János szombathelyi megyéspüspök volt. (Beszédéből a beszámoló végén részleteket közlünk.)

Harmadik nap  a résztvevők elzarándokoltak a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának anyaházába, Kalocsára. Erre a napra meghívást kapott Lobmayer Ágnes M. Judit (a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője; az MRK elnöke) és a szerzetesi iroda egyik munkatársa is. Egész napos kulturális-lelki program vette kezdetét, amely kalocsai iskolájuk diákjainak kis koncertjével kezdődött, majd a Zárdatemplomban közös szentmisével folytatódott. Ebéd után Koczkás M. Eszter nővér vezetésével és szervezésében bemutatásra került a Zárdatemplom, a nagyon szépen felújított Főszékesegyház (urnatemetőjében Asztrik első kalocsai érsek sírjával) és a Kalocsai Érseki Könyvtár, amely csodás ritkaságokat rejt.

Az utolsó nap összefoglalták a találkozó eseményeit,  javaslatokat tettek, és meghatározták a 2022. évi találkozó színhelyét,  amely a Boldogasszony Iskolanővérek generális központjában, Rómában lesz.

„Mindannyian nagy örömmel készülünk ezekre a Notre Dame találkozókra, ahol visszatérünk a közös gyökerekhez és megéljük az együvé tartozás örömét, és azt, hogyha létszámban kevesen is vagyunk,  Jézus velünk és köztünk van, és erősít a hivatásunkban, a reményben bennünket. Lelkileg  egy közösséget alkotunk. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Testvérek vagyunk, akik  már  kirepültünk a fészekből, különböző helyeken szolgálunk, de három évente visszatérünk az „Atyai házba” ezekre a találkozókra, és a közösség sokszínűségében is gazdagodva kapunk erőt a missziós munkánkhoz.” – mondta el Dávid M. Bernadette.

 

 „Add Uram, hogy bennem legyél, és én Tebenned, és ily módon egyesülve, mindig együtt lehessünk. Mert Te vagy valóban az, Akit szeretek és kedvelek, Akit több ezer közül választottam, Akinek örül a lelkem, hogy ott lakjon, ott pihenjen élete minden napján.

Ne engedd Uram, hogy valaha is rajtad kívül keressek örömet, mert Te vagy az én szívem öröme, és lelkem repdes és megremeg az örömtől az egyetlen gondolatra, hogy Te vagy az én Istenem.” (Boldog Le Clerc Alix)

 

Mi teszi vonzóvá a szerzetességet?

Székely János szombathelyi püspök beszédéből (részletek)

 „Jól van megfogalmazva ez a cím? Tényleg vonzóvá kell tenni a szerzetesi életet? Jézus a tanítványságot vonzóvá akarta tenni? Úgy tűnik, mintha az ellenkezője lenne igaz: Jézus nem ígért könnyű életet, inkább üldöztetést és keresztet. Egy püspökről olvastam, aki misszionáriusokat toborzott egy újságban. A hirdetés így hangzott: „Jöjjetek! Nincs fizetés, nincs taps, nem várnak rátok földi sikerek. Ehelyett üldöztetések, visszautasítás, nehézségek. Értetlenséggel, betegségekkel találkoztok, és egy ismeretlen sír vár rátok egy ismeretlen helyen. De tiétek lesz Isten barátsága és az ő népének hite. Jöjjetek!”

 Földi kategóriák szerint a szerzetesi életet nem lehet és nem is kell vonzóvá tenni. Ha hitelesen éljük az Istennek szentelt életet, az magától vonzó lesz.

Néhány példát hozok a Bibliából. Az Ószövetség idején az egyetlen Istenbe vetett hit nem volt népszerű, nem volt sokak által követett. Sok régészeti ásatás (bálványszobrok minden időszakból) támasztja alá, hogy Izrael népének nagy része nem volt meggyőződéses egyistenhívő, hanem a többi vallásokat is szolgálta. Illés próféta idején 450 Baál próféta volt és csak egy prófétája az igaz Istennek. A babiloni fogság a nagy megtisztulás ideje volt, ám addig és ezután sem volt általános, hogy az egész nép hűséges legyen Istenhez.

Vajon Jézus üzenete vonzó volt-e? Talán a kenyérszaporítás után igen, amikor királlyá akarták tenni, de a keresztje alatt a tanítványai közül senki nem volt ott, János kivételével.

 Mégis, az isteni hívás mindig megérintett egyeseket. Megérintette Mózest, aki a rabbinikus hagyomány szerint az Istennel való beszélgetése után elhagyta eddigi sátrát, feleségét és külön élt. Egészen lefoglalta őt Isten, és Mózes ettől kezdve egészen Érte élt.

Hasonló volt Illés, akinek nem volt se felesége, se gyerekei. A törvény és a próféták szimbólumai: Mózes és Illés – bizonyos értelemben a két legfontosabb személy az Ószövetségben - teljesen Istennek szentelt személyek voltak.

Jeremiásnak maga Isten mondja, hogy ne vegyen magának feleséget. A kumráni közösségben élőknek teljesen betöltötte szívét az Isten várása. Keresztelő János is ilyen módon élt, a Szűzanya is, és mindenekelőtt maga Jézus. Teljesen lehetetlen is volna Őt másképp elképzelni.

 Az Istennek szentelt élet magától született, nem külső kényszer hatására (nem állami és nem egyházi intézmények döntése miatt). Nagyon sok ember megtapasztalta Isten totális hívását az osztatlan szeretetre. Azt élték át, hogy Isten nem valamit adott nekünk, hanem önmagát adta oda egészen, és ezért az Istennek szentelt ember is úgy érzi, hogy nem elég valamit adnom, hanem önmagam kell odaadnom egészen. A kereszt balgaságára a szüzesség oktalanságával felel.

Jézus körül magától sok apostol választotta ezt az életstílust: János, Lukács, Pál és még sokan mások. A kereszténység előbb írt könyvet a szüzesség dicséretéről (Methodosz Olümpikosz, Kr. u. II. sz.), mint a házasságról. Jézus tüzet hozott a földre, és ez a láng nagyon hamar sokak szívében fellobbant. Jézus élete vonzó volt, és ma is az, de nem a világ mércéje szerint. A világ őt elítélte és keresztre feszítette. Jézus élete vonzó és hatékony, de nem úgy hat, mint egy puskagolyó, hanem, mint a búvópatak, mint egy mag, amelyet elvetnek a földbe és termést hoz. Élete hiteles volt, mert ő az Isten Fia. Az üzenete igaz, általa Isten cselekedett, a szava tele volt kegyelemmel, erővel, gyógyított, csodákat tett. Ahogy mondták róla: soha senki így még nem beszélt! Önmagát adta oda teljesen értünk.

Azt mondta Jézus: amikor majd felemelnek a magasba a keresztre, akkor mindeneket magamhoz vonzok. Az élete így volt vonzó. Mi szerzetesek, Istennek szentelt emberek is így lehetünk vonzóak. Az életünk hiteles, ha minket is felemelnek a magunk keresztjeire. Így tudunk sokakat Jézushoz vonzani.

 Nézzük az első 3 keresztény évszázad példáját. XVI. Benedek pápa, (még Ratzinger bíborosként) feltette azt a kérdést: hogyan volt lehetséges, hogy a kereszténység üldözések közepette, mindenfajta állami segítség nélkül, média nélkül, lehetőségek nélkül 300 év alatt meg tudta hódítani a Római Birodalmat? Három fő okot talált.

Először is: az első keresztények valóban hitték, amit hittek. Meg voltak győződve arról, hogy Isten létezik, Ő teremtette a világmindenséget, hogy a Biblia Isten szava, hogy Jézus tényleg az Isten Fia, hogy van élet a halálunk után... A mai keresztények közül igen sokan kételkednek a hit legalapvetőbb igazságaiban. A hivatások válsága alapvetően a hit válságából fakad. Ezért nem értik a fiatalok az Istennek szentelt élet lényegét. Miért adja oda valaki a teljes életét Istennek? A legelső teendőnk, ha szeretnénk, hogy legyenek a nyugati kereszténységnek hivatásai, hogy megerősítsük a hitünket, visszaszerezzük ezt a szellemi biztonságot és erőt. Vissza kellene nyernünk, meg kellene erősítenünk a hitet Jézus istenségében, a szentségekben, az örök életben. E nélkül az Istennek szentelt élet nem lesz vonzó, sőt érthető sem.

 Az első 300 év keresztényeinek második titka a hitelességük. Az első keresztények szerették egymást. Segítették a szegényeket. Készek voltak a halálra Jézusért. Meg kellene kérdezni magunktól, hogy a mi közösségeink hitelesek-e? A hitelesség az egyik legnagyobb vonzerő. Szeretjük egymást valóban? Tisztelem a másikban a meghívott embert, tudom őt Isten szemével látni?

 A harmadik titok, hogy minden keresztény apostol volt, abban az értelemben, hogy továbbadta a hitet. Azt a nagy örömet, kincset, ami a szívében túláradt. A misszió túlcsorduló szívből fakad. Ilyenkor az a legtermészetesebb dolog, hogy át szeretném adni a környezetemnek ezt az örömet. A misszió nem taktika, nem stratégia, nem az a célja, hogy sokan legyünk, erősek legyünk. A hivatások ébresztése sem egy stratégia és nem az a cél, hogy sokan legyünk. Aki így érti, az nagyon emberi módon fogja föl. Az igazi misszió magától árad a túlcsorduló szívből.”

 

Forrás és fotó: Kalocsai Iskolanővérek és Mészáros Anett (MSZKI)

Képek:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Dobszay Benedek OFM

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41