Ökumenikus konferencia Pannonhalmán

Az ökumenikus konferencia délutánja Erik Varden trappista szerzetes, apát, a norvégiai Trondheim püspökének előadásával kezdődött. A népszerű norvég előadó és lelkiségi író honlapján, a coramfratribus.com oldalon angolul is olvashatók beszédei, jegyzetei, könyveinek főbb témái: a megtérésként megélt szerzetesség; közösségépítés és egymás megértése; a szenvedés és sebzettség misztériuma.

Erik Varden a kert fogalmához kapcsolódva a teremtés leírásának a bibliaolvasók által jól ismert két narratívájáról (szentírási elbeszéléséről) beszélt. Mint mondta, a két bibliai szakasz nézőpontja eltérő és a hangvétele is más, a második például élettelibb.

Az utóbbi időben ez a kettősség a bibliamagyarázók körében egyre nagyobb problémává nőtte ki magát. Mintha az igazság kifejtésének csak egyfajta változata lenne lehetséges, mintha „a polifónia helyett az egyhangú algoritmust keresnénk, pedig a két szentírási szakasz kiegészíti egymást”.

Az első szöveg perspektívájában a folyamat a sötétségben megjelenő fénysugártól a kozmosz (a Septuaguinta görög szava szépséges rendet jelent) létrejöttéig tart és Isten boldogan szemléli, „nyugtázza” művét. A másik elbeszélés fordított nézőpontból indul ki, a föld és ég teljességéből, mintegy madártávlatból haladunk a jelenvilág felé, ez utóbbi narratívában az Édenkert, a Paradicsom a csúcspont, míg az előbbi szövegben a galaktikus mindenség. „Az emberi tapasztalat szerint a tökéletesség nagysága gyakran elviselhetetlen számunkra, még a napfogyatkozást is csak sötét üvegen keresztül tudjuk figyelemmel kísérni, ezért az átfoghatatlan teljesség helyett inkább  a jelenre koncentrálunk” – folytatta az említett kettősség paradigmatikus jellegéről szólva az előadó.

Az antropocentrikus 2. elbeszélés szerint ember nélkül nem teljes a kozmosz, „a mindenség Ádámra várt”, a természet azáltal lesz édenkert, hogy Isten az embert e kert „intézőjévé” teszi.

Tudjuk, hogy a paradicsomi állapotot az ember bukása szakítja meg – folytatta a szerzetes. Ádám Édentől keletre már nem úgy tekint a természetre, mint a szövetségesére, hanem mint olyan területre, amit meg kell hódítania; a Paradicsomban a munka öröm volt számára, onnan kiűzetve már csak „gürcöl”.

Erik Varden rámutatott, hogy Ádám az Édenben, a sebzetlen világban is dolgozott, élete a kiteljesedés felé mutatott, nem „lófrált” csupán. Emlékeztetett, hogy a dante-i Paradicsom sem a „passzív dőzsölés helye”, hanem a tevékeny kiteljesedésé, ahogy aztán erre Lisieux-i Szent Teréz is utalt az örökkévalósággal kapcsolatban. Az Édenben ugyanakkor feltárul a teremtés szépsége: szigetszerű terület, amelyen keresztül aztán a Gondviselés az egész világot (sivár vidék, sivatag) átalakíthatja.

A Teremtés könyve 2. fejezetének leírása az emberi tapasztalatot mutatja be: az Édenkert vágyott célpont, ilyen lehetne az élet. Mélyen emberi az is, ahogy Ádám nevet ad a teremtményeknek, őrzője, gondozója lesz azoknak.

„E kert emléke egyúttal a jövő reményét is előrevetíti” – mondta a szerzetes. A természet édeni harmóniája, sokszínűsége,  bősége, azaz a kert a teremtés kulcsa, művelni kell, tisztelettel óvni és nem cinikusan kihasználni – tette hozzá az előadó, majd a Szentírásból vett további képekkel érzékeltette a bibliai kert-motívum gazdagságát. Az igazak pálmaként fognak kivirágozni az ígéret földjén, idős korukban is gyümölcsöt hoznak. S, ahogy Ádám ismerte a teremtményeket, amelyeknek nevet adott, Krisztus is jól ismeri bárányait. Jézus a kereszten azt mondja a bűnbánó latornak: még ma velem leszel a Paradicsomban. Tehát az a kert újra megnyílik, az Ádámra zárt kapuk újra megnyílhatnak. Végül a Biblia utolsó könyvében, János apokalipszisében az Éden és Jeruzsálem összekapcsolódik, az élet fájának gyümölcse tizenkétszer érik be, levele a nemzetek gyógyulására szolgál (Jel 22) – így formálódik ki előttünk a Szentírás teljessége.

Erik Varden a továbbiakban Szent Atanázt idézte, aki egy víziójáról írt: hazafelé hajózva olyannak látta a hegyi monostorok összességét, mint az égi kórusok harmóniáját. Mint egy várost a bukott világ sivatagában, amelyet megvilágít Krisztus élete, halála és feltámadása; szerzeteseket, akik ismét szépséget, világosságot, reményt sugároznak a sötétségben.

Az előadó kifejtette: a monostorok rendre olyan udvarok köré épültek, amelyek közepén egy kút található; a szerzetesek hátat fordítanak a világnak, Isten kertje felé fordulnak. „Szent Benedek azt mondta, a monostor olyan hely legyen, ahol minden megvan, nincs szükség annak elhagyására, a betérő vendéget pedig szeretettel fogadják, magát Krisztust látva benne. Így a monostorban a Paradicsom konkrétummá válik, forrásvizet adó kút, oázis a pusztuló világban és arra emlékeztet, Aki a békét hozza.”

Erik Varden leszögezte: Ez 2025-ben is fontos ez az üzenet, hiszen látjuk, ahogy folyamatosan pusztítjuk a természet flóráját és faunáját, s helyette létrehozzuk a műanyagot, az érkező vendégekre pedig a befogadás helyett ráuszítjuk a kutyákat.

„Koncentráljunk inkább a kútra, a kert forrására, s akkor elsimulnak a kisebb-nagyobb ellentétek, felülemelkedhetünk a vakságunkon, a rosszindulatunkon, ami letérít az egység felé vezető útról.

Ha ott vagyunk, ahol Krisztus van, akkor ő segít, s így mi is kertté válunk, amelyet ő őriz és művel az ő céljaira.” Erről a hívő „bezártságról” már középkori ciszterci írások is szóltak: „ha a szívedet fel szeretnéd ajánlani, ne vesd el ezt a zártságot, nehogy a gyümölcstelen pusztaság legyen a sorsod” – idézte Erik Varden trappista szerzetes, trondheimi püspök.

A konferencián a továbbiakban Barbara Hallensleben, tanszékvezető egyetemi tanár (Freiburg), a Keresztény Egység Előmozdításáért felelős Dikasztérium konzultora A paradicsomkerttől a mennyei Jeruzsálemig című előadásában Hieronimus Bosch festményén (A gyönyörök kertje) elmélkedve a trappista szerzetes által elmondottakhoz hasonlóan rámutatott a Bibliában feltáruló kontinuitásra. Aquinói Szent Tamás nyomán feltette a kérdést: Mi lenne az emberiséggel, ha Ádám nem esik bűnbe? További teológusokat is idézve megállapította, hogy a közjót szolgáló politika, az alárendeltségtől, elnyomástól mentes közösségi élet nem a bűnből származik.

Az előadó összevetette Szent Ágostonnak a bűnbeesésről szóló teológiáját és a Giorgio Agamben olasz filozófus gondolatait The Kingdom and the Garden (Az ország és a kert) című könyve alapján. Agamben a modernitást, a politikai-jogi struktúrákat vizsgálja. A keresztény hagyomány újraértelmezésében az olasz filozófus kimutatja, hogy az Édenkert mindig is az emberiség valódi természetének szimbólumaként szolgált. Míg Szent Ágoston szerint az eredendő bűn következményeként az emberiség teljesen elidegenedett saját természetétől, Agamben a kora középkori filozófus, John Scotus Eriugenát idézi, aki az emberiség és az összes élőlény radikális egységét hirdette, Dante földi paradicsomról alkotott víziója pedig a valódi emberi boldogság lehetőségére utal ebben a világban. Agamben szerint a politikai változás reményét az eredeti állapotunkhoz való visszatérésbe kell vetnünk.

Az ökumenikus szimpóziumon ezek után a román származású Georgiana Huian teológus, egyetemi tanár (Bern) a kert képéről beszélt, bemutatva a bizánci szerzetesség gondolati és képi világát.

„A bizánci szerzetesek a lélek békéjét keresték, és hittek abban, hogy a folytonos Jézus-ima a megváltás kulcsa” – mondta Georgiana Huian, majd arról beszélt, hogy a kert képe e bizánci vízióban (az ikonokon is látható) az élet misztériumát és mikrokozmoszát jelenti.

Az előadó a kert-szív párhuzamról beszélt a körbekerítés, a megtisztítás, megművelés szimbolikájával (például a bibliai tövis, bogáncs a szív hajlamára utal) Kr. u. IV–V. századi szövegeket idézve, többek közt Makariosz homíliagyűjteményéből, Nüsszai Szent Gergely, Palamasz Szent Gergely, illetve a késő X. századi teológus-költő Jóannész Geometrosz műveiből. Az előadó így összegzett: „Krisztus áll a keresztjével a Paradicsom közepén – ez a szív Édenkertje.”

Sztudita Szent Theodórosz bizánci szerzetes, író (VIII–IX. század fordulóján élt) gondolatai nyomán pedig a kert mariológai jelentéséről is beszélt, a Theotokoszra, Máriára utalva: „ujjongj bezárt kert, ahonnan az áldott megváltás tör elő”.

Georgiana Huian berni egyetemi tanár előadása után a konferencia keretében a Bencés Kiadó két, idén megjelent könyvét mutatták be: Jan-Heiner Tück: Megbocsátani a megbocsáthatatlant? Teológiai tanulmányok (Napjaink teológiája sorozat 35. rész) és a Görföl Tibor teológus szerkesztésében megjelent Az első egyetemes zsinat. Katolikus, ortodox és protestáns értékelések Nikaiáról című kötetet (Ökumenikus sorozat 2.), amelyben nemzetközi konferenciákon elhangzott előadások fordításai és hazai szerzők írásai olvashatók.

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyet Görföl Tibor teológus, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, a Vigilia folyóirat főszerkesztője vezetett és amelyen részt vett Jan-Heiner Tück, a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának dogmatikaprofesszora, Job Getcha pizídiai ortodox metropolita (Pisidia, Törökország), Georgiana Huian, teológus, egyetemi tanár (Berni Egyetem) és a libanoni származású Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke.

A beszélgetés összegzésében elhangzott: a kert-téma rávilágít a Krisztusban való meggyökerezésünk központi jellegére, valamint, hogy keresztényként „a kert reményében tevékenykedünk ebben a világban” (Najla Kassab), ugyanakkor a kert-motívum mély és átfogó üdvtörténeti szemlélete új távlatokat nyithat a teológiában (Job Getcha).

A konferencia első napjáról: https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet/gyogyitani-az-emberen-teremtesen-esett-sebet-okumenikus-konferencia-pannonhalmi-foapatsagban

Forrás és további fotók: https://www.magyarkurir.hu/hirek/akad-meg-dolgunk-az-ajandekul-kapott-kertben-okumenikus-konferencia-pannonhalman