Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Rendi
2020. október 11. 13:00
Budapest

Nyolcvanéves a Jézus Szíve Nővérek Társasága

Október 7-én ünnepli alapításának 80. évfordulóját a Jézus Szíve Nővérek Társasága, melynek története 1940-ben Péterfy Ida Istennek adott életre szóló igenjével kezdődött. A közösség rendháza Budapesten, Pestszentlőrincen van, a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-főplébánia-templom szomszédságában. Itt beszélgetett  Bodnár Dániel az Amerikából származó Stafford Kriszta nővérrel.

– Péterfy Ida mindössze tizennyolc éves volt, amikor általa Isten létbe hívta a Jézus Szíve Nővérek Társaságát. Mit kell tudnunk róla?

– Ida nővér 1922-ben született Kassán. Négy lánytestvér közül ő volt a legkisebb. Katolikus családból származott; édesapja könyvtáros volt, Kassa egyik legismertebb polgára. Ida életvidám fiatal volt, szeretett kirándulni, síelni. Tevékenyen részt vett a cserkészetben, tagja volt a Prohászka Ottokárról elnevezett ifjúsági körnek. Nemcsak a Bibliát olvasták, hanem az újságokat is, a Németországból, Oroszországból származó híreket, tájékozódtak arról, milyen irányba halad a világ, s közben megbeszélték, hogyan kell védeni hitünket.

Tizenhat évesen lehetősége nyílt arra, hogy nyaralni mehessen a barátnőjével. Közben azonban kapott egy táviratot a cserkészcsapata vezetőjétől, aki tudatta vele, hogy mivel most házasodott, mégsem tudja elvállalni a körülbelül száz-százhúsz szegény gyerek táboroztatását. Egyúttal felkérte Idát, hogy vezesse a tábort helyette. Ő gondolkozott kicsit, és végül igent mondott a kérésre. Mivel annyira fiatal volt, közösségi vezetést alakított ki néhány másik lánnyal a táborban; megbeszélték, hogyan segíthetnek a gyerekeknek. Előttük egy fiútábor volt a helyszínen, ennek a férfi vezetője adott Idáéknak egy botot, mondván, ez az egyetlen hatásos eszköz a fegyelmezéshez. Ida azonban eldobta, és azt mondta: a mi módszerünk más. A barátnője, akivel nyaralni ment volna, mackóbábokat küldött neki, így Ida bábozott a gyerekeknek, akiket meg kellett tanítani rendesen mosakodni, enni is.

A tizenhat éves Ida már ekkor rádöbbent: nem elég csak arra megtanítani a gyerekeket, hogyan kell rendesen élni, még ennél is fontosabb, hogy megismerjék az evangéliumot. Leült velük az erdőben, és elkezdte őket tanítani. Látta, hogy nem nagyon figyelnek. Fölvett egy-két gallyat a földről, és azt mondta: „Itt van Péter, és itt van Jézus.” Párbeszédes formában eljátszott nekik különböző kis jeleneteket. Közben jött valaki táborügyben, hogy tanácsot kérjen tőle. Ida letette a gallyat, megbeszélte vele a teendőket, majd amikor újra felvette, a gyerekek kiabálni kezdtek, hogy összekeverte Pétert és Jézust. Felismerte, hogy a szemléltetés mennyire sokat jelent a gyerekeknek; így kezdett kialakulni a tanítási módszere, közismert nevén az Öt Pont Szemléltető Módszer, melyet mind a mai napig előszeretettel használ sok katekéta.

Egy év múlva Ida egyik barátnője elhívta őt egy lelkigyakorlatra, amit egy jezsuita atya tartott. Először azt mondta, nincs kedve, különben is náthás. A barátnője azonban tovább győzködte. Idát megfogta, ahogy a jezsuita szerzetes megszervezte a lelkigyakorlatot, hogy mindenre volt gondja, így arra is, hogy legyen elég ennivaló, pléd, ágy, ahol aludni lehet. Ida végül igent mondott. Ezen a lelkigyakorlaton istenélményben volt része. Beszélgetett Istennel, és úgy érezte, nem egyszerűen arról van szó, hogy Isten mindenkit szeret, hanem azt mondja neki: „Én Idát szeretem. Téged szeretlek.” Ez a személyes szeretettapasztalat döntően meghatározta az egész életét. Ettől kezdve mindig azt kérdezte Istentől: „Mit adhatok neked?” Imádságos párbeszédbe kezdett Istennel. Egy füzetbe elkezdte leírni aggodalmait, érzéseit, gondolatait Istennek. Mi lesz, ha a kommunizmus elterjed, hogyan lehet továbbadni a hitet? Míg azt gondolta, hogy majd az Egyház gondoskodik erről, szívében meghallotta Isten hangját: „Ida, te vagy az Egyház!” Úgy ment haza Kassára erről a lelkigyakorlatról, hogy azt mondta: „Mindenemet, ha kell, az életemet is odaadom teljesen Istennek.” 1940. október 7-én, a tizennyolcadik születésnapján, a kassai ferences templomban magánfogadalmat tett. Amikor évtizedekkel később megkérdeztük tőle, miért pont a tizennyolcadik születésnapján és miért a ferences templomban, azt válaszolta: nagykorú lett, és a ferences templom volt nyitva, ahol éppen szentségimádást tartottak.

– Tehát nem arról volt szó, hogy már ekkor közösséget alapított?

– Ekkor még „csak” annyi történt, hogy teljesen átadta Istennek az életét. Jött a háború. Ida közben elvégezte a Pázmány Péter Egyetemen a magyar–latin–filozófia szakot. A környezete hamar észrevette, hogy valami megváltozott Idában, sugárzott belőle a derű, az öröm. Kérdezték tőle: „Mi történt veled?” „Átadtam az életem Istennek, hagyom, hogy ő irányítson” – válaszolta. Többen is csatlakoztak hozzá, elsőként a cserkésztársa, a szintén kassai származású Jaschkó Hermina, aki elhívta őt az említett lelkigyakorlatra. Kezdetben hatan voltak, de valószínűleg többen is, csak mások lazábban kapcsolódtak a közösséghez.

Az Ida nővér által létrehozott társaság célja az volt, hogy hatékonyan átadják az örömhírt és az Egyház tanítását mindazoknak, akiket a politikai helyzet miatt talán többé nem is látnak majd. Amikor a háború után a gyorsan kibontakozó kommunista rendszer már egyre nyíltabban üldözte az Egyházat, a nővérek legépelték, titokban sokszorosították a hittanleckéket, és elküldték gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Teadélutánokat is tartottak, meghívásra válaszolva házhoz mentek a nővérek, beszélgettek a világi hívekkel. Bábokat is vittek magukkal, játékos formában tanították a hitet, de ha valamilyen gyanús alak jelent meg, azonnal más témára váltottak. A közösség Budapesten, a Mária utcában kapott egy lakást is.

– A társaság legfőbb karizmája az örömhír terjesztése. Hogyan mutatkozik meg ez a mai világban?

– Szeretnénk olyan mély lelki élményt és tiszta egyházi tanítást adni az embereknek, hogy felébredjen vagy megerősödjön bennük az a vágy, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz, hogy mindenben közösségre lépjenek vele, különösen a szentségek által. Hittant tanítunk a plébániákon, katolikus iskolákban, gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket készítünk fel a szentségekre, lelkigyakorlatokat tartunk az egész országban. Kaliforniában van két lelkigyakorlatos központunk: egy a San Bernardinó-i egyházmegye területén, a Nagy Medve-tónál a hegyekben, a másik pedig Santa Ana városában, az orange-i egyházmegyében. Magyarországon itt van a központi házunk, a pestszentlőrinci főplébánia szomszédságában.

– Jelenleg hány országban vannak jelen, és hányan vannak?

– Itt, Pestszentlőrincen négyen vagyunk. Van egy házunk Tajvan szigetén, ott öten vannak. Kaliforniában három egyházmegyében vannak rendházaink. Összesen negyvenheten vagyunk az egész világon.

A teljes riport itt olvasható: magyarkurir.hu

Forrás és fotó: Magyar Kurír

Képek:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó
Gáll Zsófia zarándoktábor szakmai vezető
Goreczky Tamás projekt koordinátor
Matolcsy János tanácsadó
Radnai Kinga munkatárs
Rudan Mária  gyermekvédelmi tanácsadó
Schumicky Mária NEK asszisztens
Virág Benedek zarándoktábor projektvezető

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Balogh Péter Piusz O.Praem

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41