Három kérdés-három válasz: Dávid M. Bernadette, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának általános főnöknője válaszol.
A kalocsai iskolanővérek jelen pillanatban milyen szolgálatokat látnak el?
A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata ma is hűségesen folytatja alapító küldetését az oktatás és nevelés szolgálatában, és karizmájának középpontjában kezdettől fogva a fiatalok, különösen a leányok nevelése áll. A rendszerváltás után életformánk megújult, de küldetésünk lényege változatlan maradt, amelyet ma sokféle módon valósítunk meg: intézményeink fenntartásában, iskolai és óvodai nevelésben, felsőoktatású leánykollégium szolgálatban, szociális gondozásban. Magyarországon Társulatunk fenntartásában működik a kalocsai Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény, a kiskunfélegyházi Constantinum és a bajai Szent László ÁMK, valamint Budapesten a Kollégium Tereziánum és a Szent József Szociális Otthon.
Magyarországon tíz nővér szolgál Csepelen, Budapesten, Kalocsán és Kiskunfélegyházán, Kínában pedig 89 nővér tartozik Társulatunkhoz, akikkel a jelenlegi körülmények miatt csak korlátozott kapcsolatot tudunk fenntartani.
Alapítónk jelmondata ma is irányt mutat: „Minden lehetséges jót gyakorolni.” Éppen ezért nagyon fontos, hogy jelen legyünk a ránk bízottak életében: az iskolákban, a nevelők és munkatársak mellett, a gyermekek, családok és idősek szolgálatában, valamint az imádságban. Szerzetesi életünk nélkülözhetetlen szolgálata az imádság, amelyben Isten elé visszük a ránk bízottakat. Nem tudunk minden terhet levenni az emberek válláról, de jelenlétünkkel reményt adhatunk, és tanúságot tehetünk arról, hogy Isten soha nem hagyja magára az embert, hanem irgalmas szeretettel együttérez velünk.
Mit lát a mostani időkben a legnagyobb emberi ínségnek, és hogyan tudják ezt enyhíteni?
Úgy látom, korunk embere gyakran magányos, befelé fordul, és vágyik szeretetre, elfogadásra. Ezért szerzetesként ma különösen fontos küldetésünk, hogy ne csupán a hivatalos teendőinkben éljünk, hanem közelebb lépjünk az emberekhez, és jelenlétünkkel, figyelmünkkel, meghallgatásunkkal és szolgálatunkkal láthatóvá tegyük Isten szeretetét. Segítenünk kell őket abban, hogy megtapasztalják: Isten ismeri, elfogadja és hibáikkal együtt szereti őket, gondviselő közelségével pedig kíséri őket a változás útján. Isten nem kényszerít, hanem várja, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. Arra hív, hogy úgy beszéljünk vele, mint a legkedvesebb barátunkkal: bizalommal, őszintén és egyszerű szavakkal.
A fiatalok különösen érzékenyek a hitelességre: olyan példaképeket keresnek, akik nem csupán szavaikkal, hanem életükkel tesznek tanúságot arról, amiben hisznek. Ezért küldetésünk nem csupán szavakban, hanem jelenlétünkben, magatartásunkban és kapcsolatainkban válik láthatóvá: figyelmes jelenléttel, türelemmel, meghallgatással, neveléssel, szolgálattal és imádsággal. A szerzetesi lelkiség a szeretetből és Istenre figyelve végzett munka, szolgálat és mindennapi élet is imádsággá válhat, hiszen a Szentírás arra buzdít: „Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek” (Kol 3,17). A nevelésben nagyon fontos, hogy ne csupán tudást adjunk át, hanem hitet, reményt, emberséget és belső tartást is. A gyermekeknek és fiataloknak ma nagy szükségük van olyan felnőttekre, akikben bízhatnak. Hisszük, hogy amikor a ránk bízottakat, családokat, iskoláinkat és a szenvedő vagy kereső embereket imáinkban Isten elé visszük, akkor részt veszünk a világ formálásában. A szerzetesi élet szépsége éppen ebben rejlik, hogy az ember egész életével válaszolhat Isten szeretetére, és örömének, reményének, valamint irgalmas jelenlétének eszközévé válhat a világban.
A munkán és imádságon túl hogyan kapcsolódik ki?
Szerzetesrendünkön belül az általános főnöknői szolgálat és az imádság mellett számomra is fontosak azok az egyszerű pillanatok, amikor megpihenhetek és új erőre kaphatok. Szeretek a természetben lenni. Elég egy apró, fűben megbújó virág vagy egy felhő látványa, hogy feltöltődjem. Úgy tekintek ezekre, mint a figyelmes Mennyei Atya személyes ajándékaira. Szeretem a keresztény filmeket is, mert a valóság talaján állva emlékeztetnek arra, hogy Isten kezében vagyunk, és bátran ráhagyatkozhatunk. Ugyanakkor nekem is újra meg újra tanulnom kell jól gazdálkodni az idővel, fontossági sorrendet felállítani, és elfogadni, hogy a pihenés szükséges ahhoz, hogy szeretettel és figyelemmel tudjak jelen lenni mások számára.
A.nett/MSZKI
Fotó: Kalocsai Iskolanővérek
