Közjóalapú gazdaságra lenne szükség

Budapest
Növekedésalapú gazdaság helyett közjóalapú gazdaságra lenne szükség, vallja Baritz Sarolta Laura. A Domonkos-rendi szerzetessel, közgazdásszal a ma mindenekfelett álló GDP torzításairól és arról beszélgetett Pintér Balázs, hogy a világ országainak rangsorában miben csak 122. az Egyesült Államok.

 

– Szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné az angol betűszót, a GDP-t. Mit takar valójában ez a mérőszám?

– Minden közgazdasági kurzus kezdő óráin megtanítják a diákoknak, hogy mi a GDP, vagyis a gross domestic product, magyarul a bruttó hazai termék. Ez olyan mutatószám, amely egy országban az adott idő alatt előállított termékeknek és szolgáltatásoknak, a végső felhasználásra szánt javaknak az összességét, pénzben kifejezett értékét mutatja meg. Mindehhez hozzászámítják a nettó exportot, vagyis az export és az import különbözetét, s beleveszik a banki tevékenységek értékét is. Mindezekből létrejön egy szám, amely megmutatja, hogy egy adott ország gazdaságilag hogyan áll. A GDP a nagy gazdasági világválság, majd a második világháború s az azt követő újjáépítések idején nyerte el ma is használt formáját, az ENSZ 1953-as ajánlása tette széles körben alkalmazottá. GDP mindenekfelett?

– A GDP-t régóta rengeteg kritika éri. Miről szólnak ezek az ellenvetések?

– Az egyik súlyos hátrányára David Cameron korábbi brit miniszterelnök mutatott rá. Miután 2010-ben Angliát földrengés sújtotta, Cameron felfigyelt arra, hogy az újjáépítés költségei ugyanúgy növelik a GDP-t, mint a termelés. Azt mondta, a GDP nem a valóságot mutatja, amikor a pusztulás, a bűnözés miatti óvintézkedések vagy a súlyos betegségek miatti nagyobb gyógyszerfogyasztás is mind növelik azt. A brit miniszterelnök szerint tehát nem elég a termelés és a szolgáltatások értékét nézni egy ország fejlettségi szintjének méréséhez. Ő a nemzeti jólléti indexet (GWB, gross well-being index) vezette be, amely az általános jóllétet és az emberek közérzetét is mérte.

– Milyen problémák vannak még a GDP-vel?

– Mivel a GDP termelést és szolgáltatást mér, ebbe éppúgy beletartoznak azok a tevékenységek is, amelyek súlyosan környezetszennyezők. Ilyen ipari tevékenységek növelik ugyan a GDP-t, de a károkozás révén csökkentik a nemzeti vagyont. De beleszámít a fegyverkezés is, most is látjuk az orosz–ukrán háborúban, hogy Amerikának vagy más fegyverszállítóknak mennyivel nő a gazdasági teljesítményük. Amikor a háború befejeződik, akkor pedig az újjáépítésben részt vevő országok bruttó hazai terméke fog erőteljesen emelkedni. És becslések alapján olyanok is beleszámítanak a GDP-be, mint a pornóipar, a prostitúció és egyáltalán a feketegazdaság „teljesítménye”.

– Ugyanakkor számos tevékenység gyakorlatilag láthatatlan marad.

– Mivel egyes gazdasági tevékenységekben nincs pénzmozgás, a GDP nem számolja a háztartási munkát, az otthon ápolást, az önkéntes munkát, holott ezek nagyon komoly tényezők egy ország életében. Scitovsky Tibor Az örömtelen gazdaság című művében leszögezi, hogy a nem a piac keretei között végzett gazdasági tevékenység jelentős mértékben növeli az állam jóllétét. Becslésekre hivatkozva azt írta, hogy a családon belül és a család számára végzett nem piaci tevékenységek értéke eléri a családi jövedelem felét.

– Ha ennyi hibája van, miért kezelik ma is mindenekfelett állóként a GDP-t?

– Kindler József már 1993-ban megírta a Kovász című folyóirat hasábjain, hogy a világ növekedési kényszerben van. Egy-egy országot úgy ítélnek meg, hogy mennyi a GDP-növekedési mutatója. A nemzetközi szervezetek szinte kizárólag ez alapján ítélik meg a hitelminősítést, egy ország hitelezési lehetőségeit és a fejlettségi rangsorát. A torzításokra sok közgazdász felhívta már a figyelmet, és ki is dolgoztak alternatív mérőszámokat.

– Mi a logikájuk ezeknek?

– Alapvetően az, hogy ne csak a növekedést, hanem a fejlődést is kimutassák. Ilyen mutató például az emberi fejlődés indexe (HDI, human development index), amely egy ország fejlettségi szintjébe beleszámítja az egészségügy és az oktatási rendszer színvonalát, és az emberi boldogság mérésére is kísérletet tesz. Érdemes figyelni az emberi jóllét indexét (HWI, human well-being index), és az utóbbi időben szélesebb körben is idézik a boldogságindexet (HPI, happy planet index). Utóbbi módszertanában Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás gondolkodásmódja is megjelenik, és erényetikai megközelítést vesz alapul. Rendkívül érdekes rátekinteni a HPI alapján felállított országrangsorra. A 2021-es indexet Costa Rica vezeti Vanuatu és Kolumbia előtt, Svájc a negyedik, az Egyesült Államok viszont csak a 122. helyen áll.

– Merre tart a világ? Fenntartható-e a mai gazdasági színvonal?

– Fél évszázada jelent meg A növekedés határai című korszakalkotó könyv. Ebben a szerzők, a Meadows házaspár tudományos alapon levezették, hogy a világ a teljes fenntarthatatlanság felé halad. Már akkor bemutattak olyan modelleket, amelyek a fenntarthatóságot tartanák szem előtt. Az egyik legfontosabb tényező az egy főre eső ipari termelés visszafogása lenne, a megszabadulás a növekedéskényszertől, hiszen véges bolygón nem növekedhetünk végtelenül. Miközben most a háború is rámutat arra, hogy nem fenntartható az, hogy az energiafelhasználásunk egyre csak növekszik, mégis ezt tesszük. És az sem biztos, hogy egymillió autó után még 1,2 milliót kellene gyártani, hogy a növekedési ráta növekedjék.

– Erre szokták mondani, hogy ha az autógyártás nem prosperálna ennyire, akkor sokan elveszítenék az állásukat…

– De ez esetben lenne nekik más. Nem biztos, hogy az autóiparnak kell jelentenie a munkalehetőségek netovábbját – de sok más mai iparágat említhetünk. Fontos ráirányítani a figyelmet a kis- és középvállalkozásokra, illetve a náluk zajló tevékenységre. Főleg azokra, ahol az innovációra és a kutatás-fejlesztésre helyezik a hangsúlyt, ahol a szürkeállomány teljesítménye van előtérben, nem feltétlenül az anyagi javak mennyiségének növelése. Az innovációval lehet növelni a hatékonyságot, takarékosabbá lehet válni, pótolni a kieső energiát. Nem kell függővé tennünk a munkahelyeket a nagyipari termeléstől, hanem a természet által elénk tárt törvények, mechanizmusok logikája alapján kell a gazdálkodást folytatnunk. Günter Pauli híres könyve, A kék gazdaság, amely a fenntarthatóság megvalósításáról szól, önmagáért beszél. Alcíme: 10 év, 100 innováció, 100 millió munkahely. A gazdasági fejlettség megítélésében szemléletváltásra van szükség, olyan holisztikus szemléletre, amelyben nemcsak az anyagi javak növekedésére figyelünk, hanem a nem anyagi javakra is. Utóbbiak közé tartozik az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a vallás, vagyis mindazok a területek, amelyek az emberi kiteljesedést szolgálják. Kifejezi ezt Tim Jacksonnak, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottsága tagjának könyve is (Prosperity without growth), amely fejlődésről, virágzásról beszél növekedés nélkül.

– Milyen utat javasolna?

– Növekedésalapú gazdaság helyett közjóalapú gazdaságra lenne szükség. A közjó röviden emberi kiteljesedést jelent közösségi és egyéni szinten, az emberi kiteljesedés megvalósítását az állam vagy kisebb közösség által. A kiteljesedés az értékhierarchia mentén történik, ahol az értékhierarchia legalsó szintjét az anyagi javak jelentik. Ezek a javak egyfajta eszköz-, vagyis szolgáló szerepet töltenek be, aminek a gazdaságot is jellemeznie kellene: eszközként szolgálni a közjót, az értékteremtést, vagyis a teljes emberi kiteljesedést, az arisztotelészi, keresztény értelemben vett emberi boldogságot. Az anyagi javak, illetve a gazdaság a többi érték megvalósulását is szolgálni hivatottak, s kiemelendő, hogy az ókori bölcselők által vázolt értékhierarchia csúcsán az erkölcsi értékek állnak. Szingapúrban az oktatásra, a humán tőkére kiemelt hangsúlyt fektetnek, ami magasabb szint, mint ha csak az anyagi tőkére figyelnénk. Ugyanakkor, miután beláthatjuk, hogy – Aquinói Szent Tamás tanítása alapján – az erkölcsi értékek prioritást élveznek minden más érték előtt, erények, jóakarat, szeretet és emberi természet szerinti értékrend szükségesek ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani az igazi fenntarthatóságot. Ezt az utat tehát olyan emberek tudják megtervezni és megvalósítani, akiknek megfelelő értékrendjük és erkölcsi tartásuk van.

– Ma sok szó esik a környezet- és klímavédelemről, de talán kevesebb az emberről. Pedig azt látjuk, hogy sokan soha nem tudnak kikapcsolni, a kiégés járványszerűen terjed. Mi ennek az oka?

A boldogtalanság, a túlhajszoltság részben a kirívó egyenlőtlenségnek tulajdonítható. A mai társadalmat tíz-kilencvenes társadalomnak is szokták nevezni, mivel a leggazdagabb tíz százalék kezében van a Föld javainak kilencven százaléka. Ilyen mértékű különbség soha nem volt, ezt a kirívó egyenlőtlenséget meg kellene szüntetni.

– Tehát fenntartható fejlődés lehetséges, de fenntartható növekedés nincs?

– Ez utóbbi fából vaskarika. A GDP-logikájú társadalom- és munkaszervezés eleve nem alkalmas a fenntarthatóságra.

– Említette az oktatás fontosságát. Mi uralkodik a mai közgazdászképzéseken?

– A világ nagy egyetemeinek közgazdászhallgatói egy 2014-es felmérés szerint már erősen követelték, hogy legyen szemléletváltás a gazdaságban. Azt mondták, a neoliberális megközelítés nem ad válaszokat a nagy problémákra, a klímaválságra vagy a pénzügyi válságokra. Ma már szerencsére nem csak a neoliberális gazdasági irány a meghatározó. A mi Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban képzésünkhöz hasonló program több intézményben elérhető világszerte. Eközben egyre több vállalat valósít meg jó gyakorlatokat, honosít meg más szemléletet az üzleti életben. Most már olyan befolyásos közgazdászok is, mint mondjuk a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, a gazdasági erkölcs, a gazdaságetika fontosságára helyezik a hangsúlyt.

 

Névjegy

Baritz Sarolta Laura OP Domonkos-rendi szerzetes nővér, közgazdász 1983-ban kapta meg közgazdászdiplomáját Budapesten. Ezután 11 évig a külkereskedelemben dolgozott, többek között kereskedelemfejlesztési menedzser volt a Pepsi-Cola magyarországi leányvállalatánál. A Domonkos-rendbe lépése után hittanári és etikatanári diplomát is szerzett. Ennek a tudásnak az alapján 2010-ben megszervezte a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) képzést és missziót, amelyeknek most is egyik vezetője. PhD doktori fokozatát 2014-ben szerezte a Budapesti Corvinus Egyetemen. Tagja volt az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának. Számos szakcikk és szakkönyv szerzője, előadásai és médiaszereplései is gyakoriak.

 

Forrás és fotó: magyarnemzet.hu

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás - projekt koordinátor
Formanek Tamás - szociális intézményi tanácsadó
✟ Rudan Mária - EM projektvezető
dr. Kele Mária - EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia - EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Virág Benedek - zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia -  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia - zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János - tanácsadó

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: P. Hortobágyi T. Cirill OSB főapát

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41