“Úgy érzem, dolgom van, úgy érzem, nem hagyhatom el a nővéreimet, azokat, akik hozzám tartoznak, akik közel állnak hozzám. Úgy érzem, ez a Kármel olyan pici. Persze, nem az a fontos, hogy ragyogjon, hanem az a fontos, hogy legyen. Hogy legyünk, hogy imádkozzunk. Hogy legyen egy csöpp kis szeretet.” (Marie-Elisabeth nővér)
Mennyei születésének 20. évfordulóján hálaadó Szentmisére hívunk mindenkit, aki velünk együtt szeretne hálát adni Marie-Elisabeth nővér
életéért, küldetéséért, Isten ajándékáért, amit benne és általa készített számunkra.
A hálaadó Szentmisét június 1-én, szombaton 11 órakor tartjuk.
Főcelebráns Ambrose Henley OSB, Marie-Elisabeth nővér unokaöccse.
Mindenkit, aki ismerte, szerette és kéri közbenjárását, nagy szeretettel hívunk és várunk!
A kármelita nővérek közössége és Marie-Elisabeth nővér családja
Ki a szerzetes?
A szerzetesi élet nem fogalom, program vagy érték, nem a csalódott szerelmes menedékhelye, nem nyugtalan kóborlás, hanem hívás, csöndes suttogás bennem, lángoló beszéd, ami vonz Valaki felé: az Atya, a Fiú és a Szentlélek felé.
„Add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem” (Mk 10,21).
„Szeretett engem és önmagát adta értem” (Gal 2,20)
Ki a szerzetes?
Mindörökre és mindennap Őt választom, aki engem kiválasztott. Lemondva arról, amim van, és ami vagyok. Haladok előre, teljes tisztasággal és olyan engedelmességgel, amely felszabadítja odaadott akaratomat. Jézus Krisztusnak adom magam, Őneki, aki odaadja magát nekem és minden embernek, üdvösségünkért, boldogságunkért.
„Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek” (Ef 5,2).
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)
Kik a szerzetesek?
Egy misszió hordozói, Jézus missziójának hordozói. A testvérek, nővérek az Egyház közösségében akarják követni Jézust, „a Bárányt, amerre csak megy” (Jel 14,4). Belépnek vele a megváltó szeretet csatájába a világ életéért. Belépnek a végsőkig menő szeretet iskolájába. Isten szavából, a liturgikus és személyes imából élnek és átmennek a szentségre – a szeretetre való megtérés kohójában, ahol Isten szíve ég.
(Urunk Színeváltozásáról nevezett Marie-Elisabeth nővér OCD gondolatai)