Gyerekként élte át a romániai forradalmat. Érettségi után lépett be a rendbe. Az első fogadalma letétele után kapta meg a kiküldetést Rómába. Azóta szolgálja a vendégeket a Villa Mater Redemptoris Zarándokházban.
„1978. május 13-án születtem. Sepsibükszádból származom, ami Háromszéken egy kis község, a Szent Anna tó mellett. Otthon az ablakomból láttam a Szent Anna tavat. Vallásos családban nőttem föl, nagyapám tehetséges kántor volt, gyönyörűen énekelt, több hangszeren játszott. Ketten voltunk testvérek, nővérem már meghalt, van egy lánya, aki a nővérem helyett a húgom lett.
A templom mellett laktunk, keresztszüleim vigyáztak rám, így gyerekkoromban sokat voltam a templomban. Egy szentéletű plébános, Jakab László nagy hatással volt ránk. Három pap és két szerzetesnővér lett a falunkból.
Tizenkét éves voltam a forradalomkor. Nálunk titokban mindig szólt a Szabad Európa Rádió. Szüleink megtanították nekünk, ha nyílt a kertkapu, mert jött valaki, akkor el kellett csavarni, nehogy észre vegyék, hogy azt hallgatjuk. Karácsonyra készülődtünk, szaloncukrot csináltunk, mert azt nem lehetett akkoriban kapni. Egyszer csak hallottuk a rádióban, hogy Ceaușescu menekül. Ekkor anyám áttette a román rádióra az adást és ott is ugyanazt hallotta. Abból tudtuk meg, hogy tényleg történt valami. Gyerekek nagy változás van, mondta édesanyánk nekünk. Rémhírek is terjengtek. Azzal ijesztettek meg minket, hogy a férfiakat viszik a háborúba. Mi gyorsan elkezdtünk meleg zoknikat kötni édesapámnak. Már én is tudtam akkor kötni és könnyes szemmel gyártottuk a zoknikat, de szerencsére a hírből nem lett semmi.
A Tv-ben azt mondták, hogy ne menjünk ki sehová, majd jön a direkt közvetítés. Együtt vártuk az adást egész este. Néha megjelent egy hölgy, és bemondta, hogy mindjárt jön a román tv adása. Végül nem közvetítettek semmit, közben Ceaușescut és feleségét kivégezték, de erről a román tv semmit nem mutatott. Hetedikes voltam, amikor ez történt” – emlékszik gyermekkorára Dóra nővér.
Kereskedelmi, gazdasági középiskolába került és ott érettségizett. Közben már érezte a hívást a szívében, hogy szerzetesnővérnek kell lennie.
„A falunkból származik Farkas Mária Ágnes nővér, aki a tartományfőnöknő volt. Mindig meg akartam szólítani, mikor otthon volt, de nem mertem. Végül összeszedtem a bátorságomat, és elmondtam neki, hogy nővér szeretnék lenni. Tartottam a kapcsolatot velük, egy ideig otthon maradtam szüleimmel, mert Édesanyámnak meg kellett barátkoznia a gondolattal. Nagyanyám nem fogadta el, halála napjáig nem bocsátotta meg nekem, hogy szerzetes lettem. Édesapám örült a hivatásomnak, ő kisért el. 1999. november 15-én érkeztem Budapestre és léptem be a Horánszky utcában a rendbe. Ott van a központunk, Balogh M. Rita anya volt a tartományfőnök. Ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptam és itt töltöttem a jelöltidőt.”
A noviciátus első évében számvitelt tanult, a második évben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára járt. 2002. júniusában tette le az első fogadalmát, és megkapta a kiküldetést Rómába. 2002. augusztus 4-én érkezett az Örök Városba.
„Az öt év juniorátust itt töltöttem a Villa Mater Redemptoris Vendégházban. 2007. június 27-én tettem le az örök fogadalmamat.
Vendéglátással kapcsolatos dolgok ellátása volt a feladatom, a vendégfogadás, irodai ügyek intézése, recepció. Többször akadtak izgalmas történetek: előfordult, hogy valaki beszorult a liftbe. Máskor észrevettem, hogy több vendég van bejelentve, mint ahány ágy van. Teljes teltház volt, valaki nem lett véletlenül beírva. Kinga nővér mindig azt mondta: Bízzál a Gondviselésben! Senkinek nem kívántunk rosszat, hogy azért ne tudjon jönni, de gyermekáldásért imádkozhattunk. Egyszer csak csörgött a telefon, valaki visszaszólt, hogy már régen lefoglalta a szobát, de közben babát várnak és már olyan állapotban van a felesége, hogy az orvos nem ajánlja az utazást, ezért lemondták az utat. Így lett elég hely.
Még egy filmbe illő történet zajlott le, amikor két fiatal itt felejtette a személyijét a recepción. Már a repülőtéren voltak, becsekkoltak, mikor ez kiderült. Én „ezerrel” száguldottam ki a repülő térre autóval, ráadásul a másikra, mint ahol ők vártak. Sok viszontagság és gondviselésszerű egybeesésnek köszönhetően, még a felszállás előtt a kezükbe adhattam – minden biztonsági ellenőrzést kikerülve, repülőtéri segítséggel - az ott felejtett iratot.
Nem vagyunk profitorientáltak. Mindig azt az összeget kértük, amiből fenn tudjuk tartani a házat, és a magyar zarándokok is ki tudják fizetni. Mindent a Gondviselésre bíztunk. A válság alatt is mindig annyi vendég jött, hogy a vaskos számlákat rendezni tudtuk. A Covid alatt nem volt vendég, két évig üresen állt a ház, az államtól kaptunk némi segítséget.
2019-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar megvette az épületet, és a Szent István Alapítvány üzemelteti. Nekünk ez könnyebbséget jelent, mert így majd több idő jut a vendégekre.”
Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek az 1960-as években építettek a vendégházat, és a közelmúltban fejeződött be a rekonstrukciója, melyhez a Magyar Állam jelentős anyagi segítséget adott. Minden szobához tartozik fürdő, 1-2 ágyas szobákat és két családi lakrészt alakítottak ki, az ebédlő és a kápolna is fel lett újítva. Most ötven fő befogadására alkalmas épület áll a vendégek részére. A nővérek a tatarozás alatt a Szent István Házba költöztek és itt segítették a vendégeket.
„A ház nagyon jó helyen található, közel a metró végállomása. Most hárman laktunk itt: Kinga nővér, aki a hatvanas években még dolgozott a zarándokház építésén, a rend korábbi római helynökével, Galavits M. Geraldine nővérrel együtt tolták a talicskát, vagy épp malteroztak, ha arra volt szükség. Fausztina nővér és én, aki ellátom a házfőnöki teendőket.”
Villa Mater Redemptoris Zarándokház, Cím: Via Francesco Tamagno 38
00168-Roma, Italia, Tel.: +39 06 8678 5257. https://vmr.katolikus.hu/
Rózsásné Kubányi Andrea
Az interjú a Keresztény Élet hetilapban jelent meg 2023-ban.
Fotó: Magyar Kurír