Április 18-án, a vasárnapi Regina Coeli beszédében Ferenc pápa üdvözölte annak a hat ciszterci szerzetesnek a boldoggá avatását, akik 1799-ben mártírhalált haltak, miközben az Eucharisztiát védték attól, hogy a francia katonák megszentségtelenítsék.
Boldog Siméon Cardont öt másik ciszterci szerzetes társával együtt az előző napon, április 17-én abban az olasz apátságban avatták boldoggá, ahol több mint 200 évvel ezelőtt mártírhalált haltak.
Ferenc pápa hetek óta most először beszélt a vatikáni Apostoli Palota ablakából. Arra kérte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokat, hogy tapsolják meg “az új boldogokat”.
“1799-ben, amikor a Nápolyból visszavonuló francia katonák templomokat és monostorokat fosztogattak, Krisztus e szelíd tanítványai hősies bátorsággal álltak ellen egészen a halálig, hogy megvédjék az Eucharisztiát a megszentségtelenítéstől” – mondta a pápa. – “Példájuk sarkalljon bennünket mélyebb hűségre és elkötelezettségre az Isten iránt. Ez képes átalakítani, igazságosabbá és testvéribbé tenni a társadalmat.”
A Casamari apátságban (Frozinone, Olaszország) tartott boldoggá avatási szertartáson Marcello Semeraro bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa elnökölt. A mártírhalált halt hat ciszterci szerzetes közül négyen – Siméon Cardon, Modeste-Marie Burgen, Maturin Pitré és Albertin Marie Maisonade – franciák voltak, és korábban a francia forradalom erőszakos cselekményei elől menekültek Itáliába.
A Nápolyt elfoglaló, majd észak felé vonuló francia hadsereg kifosztotta a Monte Cassino-i bencés kolostort és más templomokat és kolostorokat.
A Casamari apátság ciszterci szerzeteseinek többsége a fosztogatások káoszában elmenekült, de ez a hat szerzetes ott maradt, hogy megpróbálja megmenteni a tabernákulumban lévő megszentelt ostyákat a megszentségtelenítéstől, és a katonák megölték őket.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás és fotó: katolikus.ma