Bakonybélben örökfogadalmat tett Jákob testvér

Csendes várakozás a Szent Mauríciusz és vértanútársai templomban. Megteltek a padok, sok vendég érkezett a közösség ünnepére. Testa Jákob testvér tesz ezen a napon örökfogadalmat. A padokon szertartás menetéről tájékoztató füzet, rajta Máriát ábrázoló ikon, Testa Jákob munkája. Az első padban Jákob testvér hozzátartozói. A családtagok és a Comunione e Liberazione közösség tagjai Rómából érkeztek az ünnepre, Jákob testvér szülővárosából.

Nagy számban jelen vannak a Magyar Bencés Kongregáció magyarországi házaiból érkezett atyák és testvérek, a bencés közösség barátai, további szerzetesrendek képviselői.

Az örökfogadalom liturgiáját Hortobágyi T. Cirill OSB, pannonhalmi főapát vezeti, a homíliát Baán Izsák OSB, a Szent Mauríciusz Monostor perjele mondja.

„Az elköteleződés ünnepére gyűltünk össze. Elköteleződni azt jelenti, Istenre bízzuk életünket, átadjuk magunkat irányításának. Legyen ez a nap mindannyiunk számára elköteleződésünk megerősödésére” – köszöntötte az egybegyűlteket Hortobágyi Cirill főapát.

Baán Izsák homíliájában „Isten élő Igéje” alapján arra kereste a választ, ki a szerzetes. Elsőként az olvasmány, „Szent Jákob atyánk” története felé fordult, azt kérte, a szerzetes kilétét firtató kérdésre keresve a választ helyezkedjünk először annak a szolgának a szemszögébe, akitől Ézsau azt kérdezi: „Kié vagy, hová tartasz, és kié a nyáj, ami előtted megy?” A perjel rámutatott, ezek a kérdések életállapottól és életkortól függetlenül mindannyiunkhoz szólnak, és különösen is aktuálisak a sorsfordulók idején, nagy döntésekkor.

„Az első kérdés, »Kié vagy?« az egyik legmélyebb emberi vágyunkra, a valahová, valakihez való tartozás vágyára kérdez rá. A szerzetes legvégső és legerősebb válasza erre a kérdésre, hogy ő egyedül Istené és Őbenne mindenkié. A második kérdés, »Hová tartasz?«, az ember életének céljaira mutat rá. A szerzetes az az ember, aki minden más célját egyetlen célnak rendeli alá: a vágyait megszólító dolgokat egyedül az Isten Országának horizontján akarja és tudja értelmezni. A harmadik kérdés, »Kié a nyáj, ami előtted halad?« mindarra ráirányítja a figyelmünket, amit életünk során összegyűjtünk: a tudásunk, tapasztalatunk, kapcsolataink, sikereink, kudarcaink alkotják azt a nyájat, amivel a bibliai szolgához hasonlóan vándorolunk egy sorsdöntő találkozás felé – fogalmazott Baán Izsák. – A szerzetes pedig az az ember, aki erre a kérdésre is következetesen csak azt a választ tudja adni, hogy mindenem, amim van, az Istené, s Őbenne az Ő népéé. Ennek megerősítéséről szól a szerzetei fogadalom.

Jákob testvér „nyája” zenei és képzőművészeti tehetsége, tudása, kedves, közvetlen személyisége, hangja, de gyengeségei, rigolyái is visszavonhatatlanul Istenéi lesznek, s Őbenne a miénk, tiétek, bakonybéli szerzeteseké és híveké” – mondta a perjel.

Baán Izsák visszatérve az olvasmányhoz, Jákob alakjára irányította a figyelmet: Jákob átviszi egész családját a Jordánon túlra, majd visszamegy, és egész éjjel küzd az Istennel, amíg az végül elengedi és megáldja őt. „A szerzetes Jákobhoz hasonlóan az átkelés embere. Révész a földi világ és Isten világa, az aszketikus lemondás és az Istennel való intimitás között, a lelki harc és az imádság édességének tapasztalata között. "Hivatása, hogy példájával, imádságával és tapasztalatának megosztásával átsegítsen másokat, Isten népét ezen a határvonalon, s ha kell, visszatérjen, és másokért, mások helyett beleálljon a harcba, önmagával, a kísértésekkel, végső soron magával az Istennel. S állhatatosan megmaradva a monostorban, ebben a küzdelemben átalakuljon, Jákobból Izraellé legyen, Istent látó lélekké, áldássá legyen az Egyházban” – fogalmazott.

„Ki a szerzetes?” – tette fel újra a kérdést, és Nagyboldogasszony nyolcadában az evangélium fényében Szűz Máriára tekintve adott választ: „Mária Sion egyszerű és szegény leánya, Isten kezdeményezését felismerő és befogadó lélek, az egyszer s mindenkorra igent mondó, engedelmes nő. A szerzetes a meghallás és meghallgatás embere, aki jelen van, észleli Isten közelségét és kezdeményezését, és Máriához hasonlóan szívét, életét, testét átadja Isten Szentlelkének, hogy benne és általa növekedjen Isten Országa a földön. Ma fogadalmat tesz Jákob testvér, s mától kezdve mindennap feladata, hogy újra és újra igent mondjon arra a hivatásra, amit felismert, és amit Isten választott neki; és hogy odaadását nap mint nap megújítsa az imádságban.” A perjel végül azt kívánta: „A ma megkapott kukulla legyen szerzetesi ruhád mindhalálig, Szent Jákob atyánkhoz hasonlóan küzdj lankadatlanul önmagaddal és Istennel, s sokaknak lehessél áldás, az élet Jordánján átsegítő testvér és barát.”

A „szerzetesszentelés” szertartásában a főapát Jákob testvért szólította: „Kedves fiam! Mit kérsz Istentől és szent Egyházától?” – tette fel a kérdést. „Hogy az Úr szolgálatában és Szent Benedek családjában mindhalálig állhatatosan megmaradhassak” – válaszolta a fogadalmat tevő, majd a közösség a mindenszentek litániáját imádkozva kérte rá Isten áldását. Jákob testvér felolvasta a fogadalmi iratát, amelyben szerzetesi életalakítást, engedelmességet és állhatatosságot fogad, majd elöljárójával együtt aláírta az oltáron. Kiemelkedő pillanat volt, amikor Jákob testvér kitárt karral háromszor énekelte a Szent Benedek által előírt zsoltárverset: „Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.”

Ezt a „szerzetesszentelés” követte, egy énekelt imádság, amelyben az elöljáró Isten áldását kéri a szerzetesre. A kukulla (a monasztikus szerzetesek a zsolozsmázáskor viselik – a szerk.) megáldása és felvétele után a fogadalomtétel az örökfogadalmas testvérekkel váltott békecsókkal zárult.

A szentmisén a Schola Gregoriana Budapestinensis végezte a zenei szolgálatot.

A Szent Günter által 1018-ban alapított, és 1998-ban újraindított monostorban 9 szerzetes él. A mai naptól fogva heten örökfogadalmasok és ketten növendékek. Testa Jákob testvér 1989-ben született. 2019 nyarán lépett be a bakonybéli bencés közösségbe, melyet Baán Izsák atya révén ismert meg. A perjel így mutatta be Jákob testvér elkötelződésének lépéseit: „2003-tól 4 éven át Rómában tanultam a Szent Anzelm Pápai Egyetemen. A szerzetesi gregorián scholához csatlakozott a Testa család is. Jákob testvér ekkor 14-15 éves lehetett. A család szerette a gregoriánt, minden vasárnap ott voltak a római viszonylatban igen korán kezdődő szentmisén, és a schola azt megelőző próbáján. A család a Comunione e Liberazione közösséghez tartozott. Meghívtam őket Bakonybélbe, nézzék meg, milyen a monostorunk. Komolyan vették, eljött a család és a fiatalokból álló közösségük. Tíz napot töltöttek nálunk, ősszel pedig az egész társaság elkezdett magyarul tanulni. Jákob is, aki annyira jól érezte magát nálunk, hogy többször visszajött önkénteskedni a középiskolás évei alatt. Én is jártam vissza Rómába, mindig röviden találkoztunk, lazább barátság alakult ki közöttünk. A 2010-es évek végén, amikor utoljára mentem tanítani Rómába, Jákob már végzett kémia alapszakon az egyetemen, és megkeresett. Azt mondta, azt a teljességet, amit 14 évesen megélt Bakonybélben, nem találja sehol máshol. Szeretne eljönni, ránézni, ez nosztalgia, ábránd, vagy ebben van valami több. Jött, és a harmadik alkalommal már csak idefelé vett jegyet. Először a környéken dolgozott, onnan járt rendszeresen a monostorba, és aztán beadta a jelentkezését. Elkezdte a képzési időt, tökéletesítette a magyar tudását, a pannonhalmi monostorral közös belső képzési rendszerünkben teológiát tanult. Láttuk képzőművészeti és zenei talentumait. Elküldtük egy olasz monostorba ikonfestést tanulni, mellette a központi kántorképzőben tanult orgonálni.”

Szerző: Trauttwein Éva

Forrás és további fotók: magyarkurir.hu