PAUER GYULA: A TORINÓI LEPEL SZOBRÁNAK TÖRTÉNETE
(bronz / 2,5m)
A szent sírnak és az üres sírnak egyaránt lehet jelképe a Krisztus halotti lepleként tisztelt ereklye, a torinói lepel. Pauer Gyula szobrászművészt az 1980-as években érintette meg ennek a vászonkendőnek a valósága. Képzőművészként vizsgálta, hogy a foltos, pecsétes textília által megőrzött síkbeli testlenyomat hogyan mutatkozhatott meg a térben.
A vászonról készült fényképről életnagyságúra nagyíttatta az anatómiai formát.A nyomok grafikai felerősítésével, kontrasztosításával áttetsző, hőre lágyuló kemény fóliára vitte fel a képet, majd egy, már elkészített testformára vákuum technikával ráfeszítette.
Így térbeli filmet kapott a testről és a lepelről, melyeket ezután össze kellett olvasztania. Egészen addig igazította a vetített képhez az általa meghatározható test anatómiai formáit, amíg teljes egészében meg nem feleltek egymásnak.
Ebben a megfeleltetésben az okozta az egyik problémát, hogy egy fekvő alakot próbált állva megmintázni. Köztudott dolog, hogy a lábfej fekvés közben előrehajlik, ami álló helyzetben leginkább lábujjhegyen ágaskodásra utal. Ugyanakkor egy fekvő alaknak nincsenek nyújtva a lábszárai, ami pedig álló helyzetben szükséges a test megtartásához.
El kellett döntenie tehát az alkotónak, hogy fekvő vagy álló testet mintáz meg. Hónapokat vett igénybe az a folytonos töprengés és rágódás, amelynek eredményeként az álló alakot választotta. Ezzel együtt is hű akart maradni azonban a lepel nyomaihoz. Ezért az álló alaknak meghagyta a fekvéskor jellemző, különös lábtartását. Ennek végső leegyszerűsítésével egy keskeny, lefelé szűkölő, ék alakzatot nyert, amely kompozíciós szerepbe került: posztamensként mentesítette anatómiai funkciója alól az általa modellezett végtagot.
A test felületének, megfelelő egységeire pedig fotóeljárással rámaratta a lepel képét.
Ez az úgynevezett „pozitív” képmást ábrázolja a testen, simán és fényesen hagyva a világos részeket, érdesen és sötéten az árnyékosakat. Ennek eredményeként megtapasztalta, hogy a lepel foltjai által meghatározott, fekvő testtartásával felállított figura – önmaga belső törvényszerűségei szerint lett – a feltámadás ábrázolása. Megrendülten fogadta ezt a tapasztalatot.
Az 1991-ben II. János Pál pápának ajándékozott szobor a Vatikáni Múzeumba került.
Ott kérdezi a látogatóktól, hogy a nagypénteken sírba helyezett Krisztus vasárnapra az ő lelkükben is a feltámadás testtartásával jelent-e meg.
Bakonyvári M. Ágnes ASCJ
Forrás és fotó: szentszivtarsasag.hu
