Ugrás a tartalomra
beszámoló Hazai Fotó galéria
2021. november 19. 11:00
Gödöllő

A szegények az egyház kincsei

A szerzetesi fenntartású köznevelési intézmények pedagógusai találkoztak Gödöllőn november 19-én. A szegénység pedagógiai, teológiai és szociológiai megközelítéséről szóló előadásokat megindító tanúságtételek majd a témáról való közös gondolkodás egészítette ki.

 

A Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium adott otthont a Szegénység és nevelés című pedagóguskonferenciának, amelyet Szent Erzsébet ünnepén rendezett meg a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI). Az eseményre az ország minden szegletéből érkeztek pedagógusok.

A találkozót közös imádsággal kezdték, majd Kiss Didák OFM, az MSZKI vezetője köszöntőjében arról beszélt, hogy az iroda számára fontos a szerzetesrendek közötti együttműködés segítése, és ennek egyik területe a köznevelési intézmények területe. Az MSZKI-ban működik egy munkacsoport, amelyet kifejezetten azért hoztak létre, hogy a szerzetesi fenntartású köznevelési intézmények együttműködését segítsék. Didák testvér elmondta, hogy azért is tartották fontosnak a konferencia megszervezését, mert „mind Szent Erzsébet, mind Szent Ferenc életének példájából azt látható, hogy a szegényekkel sorsközösséget kell vállalnunk”.

Dobszay Ambrus, a ferences rend közoktatási referense, az esemény egyik főszervezője beszámolt arról a közös munkáról, amely a köznevelés területén valósul meg a rendi együttműködés keretein belül: „A rendek oktatási felelősei rendszeresen megosztják egymással tapasztalataikat, most pedig egy oktatási stratégia is formálódik, amely támpontként szolgálhat a szerzetesi fenntartású iskolák számára.” A szakmai nappal kapcsolatban elmondta, hogy a szegények ügyeit ezúttal a nevelő munka keretein belül szemlélik, mert a téma akkor is megkerülhetetlen, ha adott esetben egy pedagógus szolgálati helyén nem jelentkezik közvetlenül. A konferencia alkalmat ad arra, hogy a jelenlévők tanuljanak a szegénységről, és hogy a tanúságtételeket hallva elmélyüljenek a témában, hogy azután ki-ki felfedezze, milyen segítségnyújtási lehetőségek adódnak számára. „»Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?« Ez a mondat ott van az Apostolok Cselekedeteiben, Pál apostol mondja a damaszkuszi úton. ismerjük az ő életútját, hogy mi volt a küldetése. De ugyanezt kérdezi Assisi Szent Ferenc is, amikor Apuliába tart, hogy csatlakozzon a hadsereghez, ám Spoletóban látott álma hasonló fordulatra vezeti. Ő is ezt kérdezi: »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?«.” Beszédében Dobszay Ambrus arra biztatta a jelenlévőket, hogy nyitottsággal vegyenek részt a konferencián, és gondolkodjanak azon, hogy az itt megfogalmazott elhatározásokat hogyan vigyék haza saját „Assisijükbe”.

A délelőtt folyamán a résztvevők a szegénység kérdéskörét három megközelítés alapján járták körbe. Varga Kapisztrán OFM a szegénység teológiai hátteréről tartott elmélkedést, felvetve témával kapcsolatos gyakori kérdéseket. „Honnan ered a kereszténység érzékenysége a szegénységgel kapcsolatban? Mit lát benne, miért foglalkozik vele, mi az értelme és célja? Hogy van az, hogy a szerzetesi fogadalom egyik része a szegénység?” A szerzetes elmondta, hogy az egyház számára is hatalmas kérdéskör a szegénység, s annak rengeteg megközelítése létezik. A keresztény emberfelfogás szerint az ember alapvetően szegény: a lét koldusa, mivel létezésünk nem szükségszerű, és nem mi vagyunk az oka. Létezésünk velejárója tehát, hogy szegénynek érezzük magunkat. Kapisztrán atya Robert Sarah bíborost idézte, aki a szegénység krisztusi értékére hívja fel a figyelmet. „Sem Jézusnak, sem egyetlen szentnek nem volt olyan törekvése, hogy megszüntesse a szegénységet. Ez nem tiszteli sem az Evangéliumot, sem Krisztust. A szegénység krisztusi érték, hiszen szegény az, aki tudja, hogy saját maga által képtelen élni. Ha valakinek szüksége van arra, hogy mások segítsenek rajta, abból nyilvánvalóan következik az emberi szív kitárulása. A szegényebbek ezért lehetnek közelebb Istenhez.” Az előadó kiemelte, hogy az egyháznak nem a szegénység ellen kell küzdeni, hanem az anyagi és a lelki nyomor ellen, mert a szegénység krisztusi érték tud lenni, amelynek fontos lelkiségi hatása van.

Farkas Zsombor, az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszékének adjunktusa a szegénység szociológiai megközelítéséről beszélt. A szakember, aki betegség miatt videóhíváson keresztül tartotta meg előadását, beszéde elején elmondta: nagyon fontos látni, hogy a szegénység olyan társadalmi jelenség, amelynek hátterében strukturális problémák állnak. „Gyakran esünk abba a hibába, hogy a szegénységet egyéni problémaként tekintjük, pedig az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség és az abból származó jövedelemhiány, valamint az egészséggel összefüggő strukturális nehézségek mind-mind a szegénység témakörébe tartoznak.” Farkas Zsombor beszélt arról, hogy Magyarországon főként az átlagos jövedelmek tekintetében, valamint a születéskor várható átlagos élettartamot illetően hatalmas az egyenlőtlenség a szegényebb és a jómódú területek között. Ismertette továbbá a szegénységi rés arányának fogalmát, amely azt mutatja meg, hogy a legszegényebbek milyen messze vannak a szegénységi küszöbtől. „Ez a mutató sajnos évek óta folyamatosan emelkedik, ami azt jelenti, hogy a legszegényebb, mélyszegénységben élő emberek helyzete nem javul.”

Az 1999 óta működő Igazgyöngy Alapítvány alapítója, L. Ritók Nóra a szegénység pedagógiai aspektusairól tartott előadást. A probléma iskolán belüli kivetüléseit ismertetve elmondta, hogy az éhség, a kialvatlanság, a kudarctűrő képesség és a koncentráció hiánya napjainkban mind-mind olyan nehézségek, amelyek a szegénységre utalhatnak, és az osztályteremben, pedagógiai szinten is foglalkozni kell velük. „Sok esetben még mindig a 19. századi szegénységet keressük: Móra Ferenc regényei alapján építjük fel a szegénységről alkotott képet, pedig ma már senki nem szeretné, hogy a gyermekén látszódjon a nélkülözés.” Előadásában rávilágított azokra a – pedagógusok előtt általában rejtett – problémákra, amelyek kihatnak egy gyermek tanulási lehetőségeire. Télen például a szegény családok a fűtés miatt egyetlen szobába húzódnak vissza, így az iskolásoknak nincs saját életterük, nincs alkalmas tanulási környezetük sem.

„Alapítványunk elsősorban a gyerekekkel foglalkozik, de próbálja kezelni az iskola hatását amortizáló hatásokat is. Ha egy szülő például nem tapasztalta meg az iskolai sikereket, az alkalmi és feketemunkában szocializálódott, és maga is tanulatlan, nem fogja tudni motiválni a gyermekét a tanulásra. Ezekkel az átörökített szocializációs problémákkal nem foglalkozik senki.” Előadása végén felhívta a figyelmet arra is, hogy különbséget kell tenni az ügy- és az okkezelés között. Az adományozás önmagában olyan ügykezelés, amely bebetonozza, függővé teszi és a szegénységben marasztalja a rászorulókat, akik így nem tapasztalják meg, hogy hogyan kell megküzdeni szükségleteikért. Ezt a szakma tanult tehetetlenségnek nevezi.

Az Igazgyöngy Alapítvány gyermekre irányuló fejlesztéseinek egyik területe a Művészeti Iskolában valósul meg. Ennek keretein belül az alapítvány munkatársai grafika–festészet, szobrászat és kerámia, fém- és zománcműves, környezet- és kézműveskultúra foglalkozásokat tartanak délutánonként a gyerekeknek. Sikeresen működik a Toldi Tanoda is, amely lefaragta a megbukó gyerekek számát, és csökkentette a lemorzsolódást. A diákok számára elérhető egy ösztöndíjprogram is, amelyet szintén adományokból működtetnek. Emellett közösségfejlesztő kezdeményezésekkel a szülőket és az egész családot is segítik: ma már van fiatal anyukák klubja, főzőklub stb. Az alapítvány emellett munkahelyeket is biztosít, ami azért nagyon fontos, „mert a társadalmi vállalkozásaink igazi »termékei« a munkavállalásra képes emberek. Akiknek van erejük, lehetőségük és képességük kitörni a mélyszegénységből” – olvasható az alapítvány honlapján.

Megható tanúságtételekkel folytatódott a délelőtt. Az öt felszólalót arra kérték a szervezők, hogy meséljenek hivatásuk gyökeréről, valamint arról a szolgálatról, amelyet nap mint nap végeznek. Juhász Ágnes premontrei nővér Zsámbékról érkezett. Nehéz körülmények között nőtt fel, és szülei nagy áldozatokat hoztak érte és testvéreiért. Most Szent Norbert példáját követve segíti a szegényeket a premontrei rend zsámbéki és Zsámbék környéki intézményeiben. Szabó László piarista szerzetes őszintén vallott arról, hogy hogyan élt meg egy otthontalanságot már felszentelt papként: „sem magyartanárként sem szerzetesként nem találtam a helyemet”. Ekkor a rend gödi szakmunkásképzőjébe került, ahol a szegény sorsú fiatalokkal való találkozásban elkezdett kibontakozni. Ezután érkezett Sátoraljaújhelyre, és azóta is a szegényekkel foglalkozik. Molnár Gál Béla négygyermekes édesapa, diakónus és a szaléziak munkatársa arról mesélt, hogy a műszaki területről milyen személyes tapasztalat hívta arra, hogy a szegényekkel foglalkozzon. Mikor iskolában kezdett tanítani, akkor találkozott igazán a szegénységgel, és azt is felismerte, hogy a szegénység egy életvitel következménye, amelynek a gyerekek az áldozatai. Bognár László immár tíz éve dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójában. Néhány éve volt lehetősége arra, hogy személyesen is találkozzon Ferenc pápával, aki éppen ezen a találkozón arról beszélt, hogy a szegények az egyház kincsei. „Azóta próbálok úgy tekinteni minden nehéz sorsú emberre, hogy ő számomra egy kincs.” Magyarné Patak Szilvia pedagógus tanúságtételével folytatódott a délelőtt, aki tanítóként és énektanárként dolgozik a karcagi Szent Pál Marista Általános Iskolában, ahol főképpen halmozottan hátrányos helyzetű roma és nem roma diákok tanulnak. Mesélt arról, hogy pályakezdőként családlátogatások alkalmával szembesült azzal, hogy milyen körülmények között élnek a gyerekek. Ez motiválta őt arra, hogy elkezdjen a szegények ügyével foglalkozni. Az intézményben sok változás ment végbe, amikor a marista rend átvette annak fenntartását: hitélet alakult és különböző bizottságokat hoztak létre – köztük a szociális bizottság is, amely a szegény családok gyermekeinek próbál segíteni.

Délután a résztvevők Kalmár Petra és Tóth-Szabó Veronika trénerek segítségével a tervezői gondolkodás – ún. design thinking – módszerével konkrét pedagógiai projekteket állítottak össze, amelyek a szegénységgel kapcsolatos nevelési feladatokban nyújthatnak segítséget. Minden asztalnál más-más témában születtek meg a tervezetek, de leginkább az érzékenyítés témaköre foglalkoztatta a pedagógusokat. (De az érzékenyítés szó helyett inkább Kapisztrán atya szóhasználatát fogadták el, aki a szív formálását tartotta a pedagógusok feladatának ezen a téren.) Például az, hogy hogyan tehetjük alkalmassá a pedagógusokat arra, hogy neveltjeik számára a szegényekkel való szolidaritást értékként és megvalósítható tevékenységként mutassák be.

Az értékes konferenciát követően a résztvevők bizonyára a témában felvértezetten, ugyanakkor elkötelezetten és egy terv megvalósításának vágyától fűtötten térhettek vissza nevelő szolgálatuk helyére.

 

Az oldal alján visszanézhetők a konferencia előadásai és tanúságtételei.


Forrás: Ferences Média, 2021

Varga Mónika, Dobszay Ambrus

Fotó: Fejér Gábor

 

Képek:
Videók:

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkár: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Radnai Kinga - asszisztens
Goreczky Tamás - projekt koordinátor
Formanek Tamás - szociális intézményi tanácsadó
Rudan Mária - EM projektvezető
Biró Szilveszter - EM koordinátor
Virág Benedek - zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia -  zarándoktábor szakmai vezető
Schumicky Mária - NEK kapcsolattartó
Tóth Rezeda - NEK asszisztens
Matolcsy János - tanácsadó

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: P. Hortobágyi T. Cirill OSB főapát

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41