A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) idén március 9-10 én tartotta tavaszi plenáris ülését, ahol az új elnökségi tagok közé választotta P. Berhidai Piuszt, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnökét. Őt kérdeztük először az elnökségi tagok közül.
-Kérem, hogy mutatkozzon be úgy, ahogy Önhöz közel áll.
-Több mint húsz éve ezt a zsoltársort választottam jelmondatomnak az örökfogadalmam előtt: „Minden forrásom belőled fakad” (86. zsoltár). Pár évvel később ez került a szentelési meghívómra is. Nem találtam jobbat – azóta sem. Az életem, az eredetem és a célom, a hivatásom, de leginkább Isten éltető ereje, hűsége van ebben a sorban, a szentségi találkozások a szentmisékben és a gyónásokban-gyóntatásokban, az egyedül Jó ezerarcú szeretete.
-Egy éve ferences tartományfőnök – milyen örömei és kihívásai vannak?
- A tartományfőnök neve a mi rendi hagyományunkban: miniszter, azaz a többiek között „kisebb” és „szolga”, aki – Szent Ferenc szavai szerint – mossa a többiek lábát. Elég magasan van a léc, amit meg kell ugornom (pontosabban: nagyon-nagyon mélyre kell lehajolnom a vélt magasságokból), de igyekszem. Örömöt ad a testvérek, rendtársaim bizalma, segítsége, világi munkatársaink szakmai és emberi támogatása. Öröm belelátni, mennyi olyan szolgálatot végzünk, amelyek a Jóisten előtt is értékesek. Mivel kisebb testvérként a rendházak szintjén élünk, ezért fontos számomra az egyes közösségek látogatása – ez jelenleg 14 helyet jelent, Kárpátalját is beleértve; valamint igyekszem figyelemmel kísérni, és ahol kell, segíteni az egyes intézményeink működését. Kihívást jelentett az elmúlt év során, hogy a járványhelyzet folyamatosan átírta a terveinket, ill. nehézséget okozott a testvéri közösségeink életében, de az intézményeink működésében is.
- Mint a hazánkban működő, létszámában legnagyobb rend tartományfőnöke milyen szerzetesi együttműködésekben vesz, venne részt szívesen?
- A „hazai legnagyobb rend” címke félrevezető lehet – szerzetesként különösen fontos megmaradni a valóságnak abban a szemléletében, ahol a Jóisten „matematikája” fontosabb, mint a miénk. Nem az aktuális létszám kell, hogy meghatározza a gondolkodásunkat és a célkitűzéseinket, vagyis nem a mennyiség a fontos, hanem, hogy ahol jelen vagyunk, valóban jelen vagyunk-e, azaz testvéri közösségként, az Evangéliumot szolgálva? Természetesen érzek egyfajta felelősséget a szerzetesi együttműködésben, és ezzel kapcsolatban folyamatosan megfogalmazódnak a közös pontok a szerzeteselöljárói konferenciákban. Számos feladatunk van, amelyben jó lehetőséget jelent az együttműködés, így a hivatásgondozás – ezen a téren jobban szeretjük tágabban értelmezve egy hivatásbarát kultúra építését megcélozni –, valamint az oktatás-nevelés, a szerzetesnövendékek képzése, az emberi méltóság védelme, ill. gyermekvédelem, a szociális területen való szolgálat, és nem utolsó sorban a kultúrateremtés és –megőrzés.
- Az FSZK elnökség most választott titkáraként mit gondol a férfi szerzetesrendek kihívásainak?
- Főképp az előbb említett területeken történő konkrét együttműködést. Aktuális feladatot jelent az FSZK statútumának módosítása is, amely az elmúlt évtizedek alatt több pontjában elavult, ugyanakkor ez összefügg azzal a kérdéssel is, hogy vajon a női és a férfi szerzeteselöljárók egyesített konferenciát hoznak-e létre a közeljövőben.
- Az Ön személyének ferences identitása a rend jelmondatának fényében (Pax et Bonum - béke és jóság) mit tud hozzátenni a közös szerzetesi úthoz a jelenben és a jövőben?
- Az említett jelmondat Assisi Szent Ferenc számára eredetileg ez az evangéliumi köszöntés volt: „Az Úr adjon Neked békét!” – és ezzel fordult testvéreihez, de minden emberhez, sőt a teremtményekhez is. Folyamatos kérdés számomra, hogy ezt mennyire tudom valóra váltani a mindennapokban, főképp a szerzetesrendek együttműködése kapcsán. Mégis ez a köszöntés nem üres szóvirág, hanem annak megvallása, hogy valódi béke csak az Úrtól kapható ajándék. Ha sikerül valami jó eredményre jutni az egyes projektjeinkben, az az egyedül Jó munkálkodása bennünk, általunk. Ennek fényében fontos számomra az alázat és az egyszerűség a szerzetesrendek közös munkájában is, ami magával hoz józanságot, emberközeliséget, de egy evangéliumi belső szabadságot, örömöt is, amely megóv a világban ható erők, aktuális trendek sodrásától, ugyanakkor megszabadít a saját problémáinkon való túlzott aggódástól is.
Mészáros Anett/MSZKI
Címlapfotó: sapientia.hu
