Az ünnepség elején Petra Car nővér, a Közép Európa Tartomány elöljárója köszöntötte az egybegyűlt híveket a tartományi vezetőség nevében. A szentmisén részt vettek szerzetes nővérek, keresztes nővérek a Horvát Tartományból, a Szlovák Tartományból, a tartományi vezetőség Ausztriából, valamint a rend magyar tagjai. Petra nővér beszédében röviden ismertette a rend magyarországi történetét.
A Keresztes Nővérek története a történelmi Magyarországon 1865-ben kezdődött Aranyosmaróton (ma Szlovákiában található), ahol a járási kórház vezetésére kérte őket fel Majthényi báró. 1913-ban már 30 közösségben dolgoztak a nővérek az önállóvá vált magyar tartományban, melynek központja ekkor Zsámbékon volt az egykori kastélyban. A nővérek az oktatásban, árvaházakban, kórházakban, idősek mellett dolgoztak, majd amikor kitört az I. világháború, a sebesültek ellátásában vettek részt. 1929-ben a zsámbéki Tanítóképző Főiskola megnyitásával kezdődött a magyar tartomány fénykora, 1930-39 volt a virágzás időszaka, majd a II. világháború kitörése mindent megváltoztatott. Amikor 1948-ban megvásárolták a városmajori épületet Budapesten, hogy új tartományi házat hozzanak létre, 466 nővér élt a tartományban. A szerzetesrendek feloszlatása után 40 évet kellett várniuk a folytatásra. 1992-ben új tartományi házat építettek Pilisborosjenőn, majd 1994-ben a rend visszakapta a városmajor utcai házát is Budapesten.
Petra Car nővér beszédének végén kiemelte: a városmajori közösség arra törekszik, hogy a környék oázisa legyen.
A liturgikus ünneplést Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke nyitotta meg és megáldotta a kápolna falait és az oltárt szenteltvízzel.
Homíliájának elején kifejezte, hogy milyen nagy hála lehet mindannyiunkban, hogy a keresztes nővérek budapesti háza megújulhatott. Budapest belvárosában, a házak sűrűjében egy olyan sajátos tágasságot lehet ebben a házban megélni, mely Isten ajándékaként sokak számára a lelki megpihenés helye lehet. „Megérinthet bennünket ebben az ünnepben, hogy milyen sokfélék vagyunk – nővérek, papok, világi hívek, egyházban szolgálatot tevők. Különböző nyelvű és kultúrájú közösség, mely az egyház lényegét mutatja meg nekünk. Krisztus mélységes jelenlétében, valóságos áldását élvezve tudjuk elviselni egymás sokféleségét, gazdagítva és kiegészítve egymást. Azért imádkozzunk, hogy ez a ház egy sajátos, kegyelmi hely lehessen.” – fogalmazott a segédpüspök.
A szentelés végén elhangzó hármas áldás szövegét járta körül szentbeszédében a segédpüspök. Az áldás első fohásza Istent, a mennyek és földek teremtőjét szólítja meg, hogy adja mennyei áldásának teljességét. Mi ebben a békétlen világban különösen rászorulunk az ő támogatására.
„A mennyei Atya azt akarta, hogy a Fiában összegyűjtse minden gyermekét, akik a világon szétszóródtak. A mi egységünk alapja Jézus, az a lélek tölt el bennünket is, aki Krisztust. Ezért lehet az a reményünk, hogy ez a nagy vállalkozás sikeres lehet.” – utalt a felújítás és építkezés hosszú folyamatára a püspök.
„A záróáldás nekünk szól, hogy mi legyünk közösen az Isten hajléka, hiszen mi születtünk újjá, mi kaptuk meg a bűneink bocsánatát, és mi reménykedhetünk abban, hogy Isten segítségével előre jutunk. Nehézségeink közepette Istenre tudunk csak építeni, akinek az az akarata, hogy forduljunk oda azok felé, akik utána vágyakoznak.”
Beszédének zárásaként a segédpüspök azt kívánta az itt lakó nővéreknek és azoknak, akik hozzájuk érkeznek, hogy fogjon rajtuk az áldás, a sok elhangzó imádság gazdagítsa az életüket. Legyen ez az imádság, a békesség háza és a reménység helye sokak számára.
A hitvallást és egyetemes könyörgéseket követően, Petra nővér átadta a rend három boldoggá avatott tagjának ereklyéjét. Boldog Ulrika Nisch, Boldog Maria Theresia Scherer anya és Boldog Zdenka Schelingova nővérek ereklyéit püspök atya megáldotta, majd elhelyezte az újonnan felszentelendő oltárba. Az oltár öt helyen történt megkenése után, a püspök megtömjénezte az oltárt, a kápolnát és a híveket.
A szentmise végén sor került a rendház új épületrészének megáldására is, ahol a záróáldás után a vendégek egy kiállítást is megtekinthettek, mely a rend boldoggá avatott tagjainak személyes tárgyain és életén keresztül mutatta be a rend lelkiségét és egyetemes történetét.
Az ünnepség zárásaként a budapesti ház lakói, Mária és Eszter nővér a rendház felső kertjében köszöntötték a vendégeket és megköszönték püspök atyának, hogy elvégezte a szentelést és tanításában megerősítést kaphattak hivatásuk és küldetésük további útjára.
A nővérek hálájukat fejezték ki a 3h építésziroda munkatársainak a tervezésért és a szakmai kísérésért. Gunther Zsolt, az építésziroda vezetőjének írását távollétében kollégája, Korsós Mónika olvasta fel és mutatta be az építészeti munkát. 2012-ben kezdődött a közös gondolkodás a nővérekkel a rendház megújításáról. 12 év hosszú idő, talán nem véletlen, hogy pont ennyi, hiszen a 12 egy különleges szám. Az évek alatt a rend és az építészek egyre erősebben kapaszkodtak egymásba, a homályos cél egyre inkább testet öltött, száműzve a sok bizonytalanságot. Nehéz megpróbáltatások, küzdelem kísérte a folyamatokat, de a rend végig türelemmel kísérte ezt és elkötelezettségük meghozta a gyümölcsét. A rendház megújításakor igyekeztek a rend lelki és szellemi hagyatékát élővé tenni, a láthatatlan örökséget láthatóvá varázsolni a tiszta formákban. Az építész sok-sok 12 év csendes építkezést kívánt nyugodt lelkiséggel, hogy ez egy olyan hely lehessen, ahol a test és lélek otthonra lel.
Végül Mária és Eszter nővér köszönetüket fejezték ki a Közép Európa Tartomány főnöknőinek, akik a felújítási és építési folyamatot vezették: a régió felelőseinek, a kivitelezőknek és minden jótevőnek.
+++
A felújítás és bővítés tervezési folyamata szoros egyeztetésben zajlott a nővérekkel, akik esztétikai szempontból szabad kezet adtak az építészeknek, ám a rendház tereinek praktikus, életvitelüknek és belső munkafolyamataiknak megfelelő szervezése szempontjából konkrét elképzelésekkel érkeztek. Ilyenformán a modern építészet funkcionális alapelvei alapján zajlott a tervezés, a használók pontos, pragmatikus igényeire szabva. A kihívást az jelentette, hogy mindez nem tiszta lappal indult, hanem egy meglévő, részben műemléki védettség alatt álló neogótikus-romantikus jegyeket hordozó épülethez kellett alkalmazkodni, megőrizve építészeti értékeit.
Az épület teljeskörű felújítást igényelt. Az építészek elsődleges célja az volt, hogy megszabadítsák az épületet a hosszú évek alatt rárakódott rétegeitől és sallangjaitól, kihangsúlyozzák értékeit, majd vonzó, a rend szellemiségét tükröző, kortárs élettérré alakítsák a nővérek és vendégeik számára.
A hosszadalmas egyeztetések során több tervváltozat is felmerült, végül a hagyományos beépítési rendhez igazodva, két fehér színű, kortárs toldással hosszabbították meg hátrafelé az eredeti struktúrát. A hátsó traktusokban helyezkednek el az intim funkciók: a déli szárnyban a nővérek lakóegységei, a nyugati, tűzfalat eltakaró részben az irodák és a szállások, míg az északi szárnyban a közösségi terek és a kápolna kaptak helyet, ami így a korábbi helyére került vissza. A műemléki rész korábbi sárga színe helyett a falkutatás során felfedezett halványzöld árnyalatot kapott, amely elkülönül ugyan, de harmonizál a fehér részekkel. A színpaletta a békés, világos és tiszta atmoszférát erősíti.
A térsorolás az egész épületkomplexumot áthatja. A régi épület mögött új épületszárnyak kapcsolódnak egymáshoz, a belső udvar felett pedig egy felső kert helyezkedik el. Itt, a helyreállított medence mellett két pavilon áll egymással szemben: egy hagyományos kő filagória és egy modern, fából készült meditációs tér folytat egymással párbeszédet, teret adva az elvonuláshoz.
Forrás: Keresztes Nővérek, epiteszforum.hu
Fotók: Turcsik István
