Ferenc, „mindenkinek testvére” 800 évvel ezelőtt egy Szabályzatot akart adni gyermekeinek, hogy együtt haladjanak ugyanazon cél felé: átölelni és megcsókolni a kiselejtezettek szenvedő testében jelenlevő Krisztust. Zdzisław Józef Kijas új, olaszul írt könyvének – „Brulicante di vita” („Élettel telve”) – előszavában Ferenc pápa az Assisi Szent Ferenc által 1223-ban bevezetett életszabályokról elmélkedik.
Jézus nyomdokait követve
A Regula olyan szabályzat, amelynek középpontjában az Evangélium és annak tanításai állnak. „Azoknak, akik hozzáfordulnak, Szent Ferenc megmutatja, hogy Jézus az egyetlen Mester; a választás lényege abban áll, hogy „a mi Urunk Jézus Krisztus nyomdokait kövessük”. Szent Ferencet „az emberi életek mestereként” határozzák meg, mert társai életét „az öröm és a szeretet teljessége felé” irányította. Ő „a megkülönböztetés mestere” is, mint ahogy a Három társ legendája tanúskodik arról, hogy „kitartott az imában, hogy az Úr megmutassa neki hivatását”. „Senkinek nem árulta el titkát, és nem vette igénybe senki tanácsát, kivéve egyedül Istenét, aki elkezdte vezetni az útját, és néha Assisi püspökének útját is.”
A Regula egyszerűsége
A pápa felmagasztalta a Regula „egyszerűségét és szellemiségét”, mivel „mindenki megteheti ezeket a lépéseket anélkül, hogy lemondana származási helye és kultúrája sokféleségéről”. „A befogadás, a meghallgatás és a megőrzés művészete nem töri szét az emberi életek mozaikkockáit sajátos helyzetekben és nagyon különleges szükségletek esetén, amelyek csak egy olyan úton válhatnak gyönyörű, sokszínű mozaikká, amelynek a mércéje egy testvéri és befogadó Regula” – írja Ferenc pápa a könyv előszavában. Assisi Szent Ferenc az Evangéliumból merítette annak a szabályzatnak az „erejét és illatát”, amelyet a „határok nélküli felebarát” felé nyitott közösségeknek szánt. „Egy közös élet folyamatának történetét mutatja be, amely az Evangélium lényegét, a keresztény élet kerügmáját, hirdetését helyezi a középpontba.”
Iránytű, ami vezeti az utat
Ferenc pápa a Regula fogalmát nem „akadálypályaként” határozza meg, hanem „iránytűként, amely vezeti és kíséri az utat”. Szabályzatában Assisi Szent Ferenc megerősítette, hogy „nem annyira a részletek iránti megszállottság adja az ember lényegét”. Éppen ellenkezőleg, egy „örömteli és támogató életterv akkor érlelődik meg”, amikor elfogadjuk „a kihívást, hogy újra értelmezzük életünk történetét”. Jézus egyetemes, erős és vonzó szeretetének felfedezését követően a Szabályzat nem választja el, nem osztja meg vagy állítja szembe a különbségeket, hanem megnyílik egy közös útra. „A különféle nehézségek, erőfeszítések és elbukások ellenére mindannyian felfedezzük, hogy soha nem járunk egyedül, hanem mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással.”
Az egyház újjáépítése
A pápa rámutat arra az elhívásunkra, hogy legyünk „tartóállványok”, hogy még nagyobb állványzatot alakítsunk ki az egyház helyreállításához. Ez „ugyanaz a küldetés, amelyet Ferenc, a szerafikus atya elfogadott az Úrtól”. Ferenc szabályzata arra ösztönzi a szívet és az elmét, hogy „műveljük emberségünket, ápoljuk kapcsolatunkat Istennel és másokkal”, és fokozatosan, az út során „elhozza annak örömét, hogy a Szeretet hívott el, hogy szeressünk”. A szabályzat egyben „a szellem ereje is, amely arra buzdít bennünket, hogy szabaduljunk meg mindentől, ami elnehezíthet bennünket”.
A Regula élő formája
A pápa felidézte Celanói Tamás leírását Assisi Szent Ferencről, aki már „teljesen megváltozott szívében, és közel áll ahhoz, hogy testében is megváltozzon”. A pápa szerint ez volt Ferenc életpályája, „aki maga is a Regula élő formája lett”. Vagyis „találkozni Istennel, találkozni a kiselejtezettekkel, akiket „keresztény testvéreknek” nevezett, és új szemléletet kell kialakítani a közös otthonunk iránti támogató és társfelelős gondoskodásban.
Test és szabadság
A szabályzatnak nem az volt a célja, hogy hozzáláncoljon „a valóságtól elvont parancsok súlyához” vagy ezeket ránk kényszerítse. Ehelyett „figyelembe veszi az egyes emberek konkrét jellegzetességét, hogy megszabadulhassunk attól a vékony és szinte átlátszó száltól, amely fogságban, elzárva és elszigetelten tart bennünket, amint ez egy kis madárnál történik, hogy a bokájánál meg van kötözve és arra kényszerül, hogy ketrecbe van zárva.” „Lassan belépve Krisztus lépteinek mértékébe, kifejlődik „a hajlam minden jóra”. Ez a „nyitottság Isten és mások felé, hogy eljuthassunk az egész emberi családot befogadó Mennybe, békében és örömben élhessünk, szabad és a világra nyitott szívvel, Jézus szeretetének sójával. Ez a só a Regula igazi gyümölcse” – zárja előszavát Ferenc pápa Zdzisław Józef Kijas „Élettel telve” („Brulicante di vita”) című új könyvéhez.
Forrás és fotó: vaticannews.va