Ápolásvezetői találkozó Csepelen

Az együttlét az otthon kápolnájában imádsággal kezdődött, amit Dávid M. Bernadette nővér, a rend általános főnöknője vezetett. 

A lelki ráhangolódás után a második emeleti nagyteremben folytatódott a program. A házigazdák nevében Riskó Anita intézményvezető köszöntötte a résztvevőket.  A délelőtt folyamán három előadásra került sor.

Először a Szent József Otthon ápolásvezetője Vass Tibor Gáborné Erika, mint házigazda mutatta be a munkájukat. Előadásának mottója „Hittel, türelemmel és odafigyeléssel végezzük azt a munkát, ami mások életét teszi biztonságossá.” Szakmai működésük legfontosabb pilléreiről beszélt: az egyházi intézményi háttérről, az intézményvezető magas szakmai hozzáértéséről, a csapatmunka összehangolt működésről, a tapasztalat-tanulásról, a rutin-begyakorlásról és az elhivatottságról.

Utána Csapi Róbertné Györgyi a kozármislenyi Dorothea Otthon intézményvezetője a verbális bántalmazás és az abúzus nehéz témájáról tartott nagyon őszinte előadást, melyből idézünk pár gondolatot.

„Ami nincs és mégis van” - a gyakran tabu témaként kezelt abúzusról gondolatébresztő célzattal tartok előadást. Nincs, mert nem ismerjük fel, nem tudunk róla, nem hallottuk, titokként kezelik. Mégis van, mert…a gondoskodásunkra bízott idősek, betegek jelentős hányada nem képes saját maga védelmére, nem is biztos, hogy érti mi történik vele, nem tudja elmondani sem. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyrészt a napi rutin ellátás során is előfordulhatnak olyan rossz szokások, gyakorlatok, melyek az ellátottjainknak sérülést, bántást okozhatnak. Gyakran a munkatársainkban nem is tudatosul, vagy nem ismerik fel, hogy amit vagy ahogyan csinálnak, az akár megvalósítja a bántalmazás fogalmát.

Az ellátás során legtöbbször előforduló problémák, mely bántalmazásnak minősül: nem szakszerű fogások, vagy egyedül végzett mozgatás, ami a betegnek sérülést okoz, a tiszteletteljes kommunikáció hiánya, az intimitás hiánya, az indokolatlan korlátozás vagy az indokolt korlátozások nem szakszerű kivitelezése. Másrészt járjunk nyitott szemmel, mert bár az intézményeink szemlélete, lelkisége, az ellátás minősége átlag feletti, mégis bekerülhet a rendszerbe olyan személy, aki bántalmazza/bántalmazhatja lakóinkat, ellátottjainkat.

Mit tehetünk, mi vezetők? Legfontosabb a megelőzés, melynek alapja lehet az edukáció. A tudatos és kontrollált feladatellátás, a lakóink napi szintű látogatása, a rendszeres és őszinte kommunikáció. Ne féljünk felismerni és kimondani, ha bántalmazást észlelünk, és erre tanítsuk meg munkatársainkat is! - mondta az intézményvezető.

A harmadik előadó Formanek Tamás volt, aki a szerzetesi iroda szociális referense és e találkozók szervezője. Az idősellátás emberi méltóságának kulcskérdéseire hívta fel a figyelmet. A szemléletformálás fontosságáról beszélt, mely szemléletnek a gondozás alapelvét át kell hatnia. Ez az ún. „aranyszabály”: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük.” (Mt 7,12) Ez különösen fontos az olyan helyzetekben, amikor az ellátott kiszolgáltatott állapotban van.

Végezetül álljon itt Bernadette nővér elmélkedése erről a napról: 

Elmélkedés – Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére

Ma az Egyház az „angyali üdvözlet” ünnepét üli. Azt a megrendítő találkozást, amikor Gábor főangyal meglátogatja Máriát és hírül adja neki a Mindenható Atya csodálatos tervét. És Isten kiválasztott leánya hatalmas bátorsággal, bizalommal és alázattal elfogadja a számára is felfoghatatlan tervet; megdöbbenve, de határozottan igent mond a különleges Látogatónak. Nem tudja, hogy miként fog ez megtörténni, de hittel vállalja, hogy Isten rendelése és kívánsága szerint édesanya lesz, gyermeket fogan, vagyis részt vesz az isteni szándék megvalósításában.

Nekünk, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővéreknek, a Szűzanya tiszteletére létrejött szerzetesközösségünknek meghatározó mottója: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.”  A felolvasóállványra helyezett kép éppen ezt a jelenetet szemlélteti: Gábor főangyal köszönti Máriát. 

Szép magyar nyelvünk találóan különbözteti meg a sok Mária-ünnepet: gondoljunk például a Kisboldogasszony, a Nagyboldogasszony, vagy a Havas Boldogasszony elnevezésekre. A mai ünnep elragadó neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Azért kapta ezt a jelzőt, mert ilyenkor oltják és szemzik a fákat, rendezik és nemesítik a gyümölcsöket.

Minket is arra hív ma az Úr, hogy rendezzük szívünkben a szolgálatunkból fakadó gondolatokat, elhatározásokat, motivációkat és engedjük, hogy Isten igéje bennünk, élő tetteinkben megnyilvánuló gyümölcsöt hozzon.

Mária igenje csendben, észrevétlenül fogadta be az életet. Pontosan úgy, amilyen diszkréten, a külvilág számára alig láthatóan végezzük mi a betegápolást, a gyengülő élet gondozását.

S most itt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt vagyunk csendben, összeszedetten. Jézussal együtt ma különösen Máriára tekintünk: egy fiatal lányra, aki alig fogta fel mi történik vele, nem látott előre, nem volt biztos jövője. És mégis hittel kimondta: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” S ebben a csendes pillanatban, ezen egyetlen „igen” által megváltozott a világ, új értelemet kapott az emberiség élete. Nem látványosan, nem hangosan, hanem egy szív mélyén.

Mit is jelent tehát számunkra Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe? Az élet kezdete a rejtettségben. Mária látszólag nem tett nagy dolgokat – hiszen egyszerűen csak igent mondott. De mennyire fontos volt ez az egyetlen szó ... A mi szolgálatunkban is sok a csendes igen, amikről akkor és ott alig gondoljuk, hogy mit is jelent a ránkbízottaknak ... Amikor meghallgatunk egy beteget, amikor türelemmel válaszolunk, amikor naponta a munkába állásnál újra és újra kezdjük gyakorolni a szeretetet.  Ezek a mi „gyümölcsoltásaink”. Ezekben születik meg Krisztus jelenléte köztünk és mások életében. Az Oltáriszentségben itt van Ő, ugyanaz a Jézus, aki Mária méhében elkezdte földi életét. Bennünk is meg akar születni: szavainkban, tekintetünkben, gondoskodásainkban, minden tettünkben, sőt mentalitásunkban is.

Kérjük ma Máriát, tanítson minket igent mondani – nem nagy szavakkal, hanem hűséges szeretetünkkel, szolgálatunkkal. Minden kimondott igenünknek teremtő és meghatározó ereje van a Jóisten végtelenül bölcs terveiben ...                      

Dávid M. Bernadette, CSSK 

MSZKI