Az Isten kezében című műsor 2016.03.06-i adása egy különleges keresztútjárás volt Botond pálos testvérrel, amelyet -megnézve a műsort- innen is végig lehet járni.
Bátor Botond pálos szerzetes, korábbi tartományfőnök decemberben Székelyföldre költözött, a Hargitára, ahol 2014-ben nyitott kolostort az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Az alapvetően remete életmódot folytató pálosok karizmájától nem idegen az ilyenfajta elvonulás, a hegyre való felmenetel. A városok zajától messze, de Istenhez közel tudják szerzetesi hivatásukat a maga teljességében megélni. Jézus is sokszor elvonult a pusztába vagy valamelyik hegyre, ha igazán mélyen akart Istennel együtt lenni. A Hargita a magyarság egyik szent hegye. Itt él most a Szerzetesek éve egyik „arca”, aki nemrég még plakátokról mosolyogott ránk. A nagyböjtnek ilyesmi üzenete is van: hagyjuk el mindazt, ami elfordítja tekintetünket Istentől, hogy egyedül Rá figyelhessünk. Gondoljuk át újra meg újra Jézus keresztútjának misztériumát, hiszen ez a majd’ kétezer évvel ezelőtti esemény szoros kapcsolatban van mai világunkkal. Ebben különös segítséget nyújt egy híres kortárs szimbolista lengyel festő, az „éleslátó szatírikus” Jerzy Duda Gracz festmény sorozata, amely a keresztút stációit egészen sajátos módon értelmezi, és hozza közel a mai emberhez. A nagyméretű tablók szülővárosában, Czestochowában, Jasna Gorán, a Fényes Hegyen, a pálos rend központjában láthatók. Botond testvérrel még nyáron néztük meg, és beszélgettünk róluk, mintegy előkészítve ezt a nagyböjti elmélkedést messze onnan, a Hargitán.
Az ember természetes módon ódzkodik a szenvedéstől. Jézus viszont önként vállalta értünk. Előbb-utóbb minden ember életében megjelenik a kereszt ilyen-olyan fájdalom, kín formájában, amit – nincs más választásunk – hordozni kell. Ilyenkor azonban nagyon nem mindegy, hogy az ember egyedül hordozza-e a saját életének a keresztjét, vagy pedig Jézussal együtt. Mert Vele azért könnyebb.